Wass Albert - Magyar karácsony az égben

Aki még nem tudott róla, ám tudja meg, hogy amikor lent a földön megszólalnak a karácsonyesti harangok, odafönt a Mennyeknek Országában a legeslegfiatalabb angyalka megráz egy fényes aranycsengőt. Erre a jelre a mennyei palota nagy szárnyas kapui maguktól megnyílnak, s a mennyország összes népe illő sorban betódul a hatalmas kupolaterembe, ahol várja már őket Jézus Király karácsonyfája. Mikor mindenki együtt van már, akkor az Úr Jézus megadja a jelt, s a kiválasztott szentek sorjában meggyújtják a mennyezetig érő karácsonyfán az emlékezés gyertyáit.

Nagy tiszteltetés ám a gyertyagyújtók sorába kerülni s fontos hivatal. Mert ezen múlik, hogy kikről emlékezik meg a mennyország népe azon a karácsonyon. Mikor aztán a gyertyák már mind égnek, akkor az Úr Jézus intésére sorra járulnak az ég lakói a karácsonyfához, s ki-ki ráaggatja a maga imádságát. Ezeket az imádságokat aztán az Úr Jézus megáldja, s szorgos angyalok nyomban aláindulnak velük a földre, hogy szétosszák azok között, akiknek szólnak. Ezek a soha nem hiábavaló, de mindig beteljesülő imádságok a mennyek lakóinak ajándékai a földi emberek számára. Így ünnepelnek odafönt karácsonyt azok, akik közülünk eltávoztak, tudja azt mindenki.

De ebben az esztendőben szokatlan dolog történt odafönt az égben. Már egy héttel karácsony előtt hírvivő angyalok járták sorra a mennyország lakóit s tudatták velük, hogy Jézus Úr parancsára ebben az évben magyar karácsony lesz odafönt.

Ilyesmi még nem történt amióta világ a világ, hogy egyetlen nép javára tartsák az ünnepet s méghozzá egy olyan kicsike, maroknyi nemzetet tiszteljenek meg ezzel, mint a magyar. De Jézus Úr így látta illőnek s helyesnek, s így is történt.

Mikor aztán megszólaltak odalent a földön ma este a karácsonyi harangok, egy szeplős arcú, vézna kis angyalka, aki még egészen új volt odafönt, rendelkezés szerint kezébe vette a fényes aranycsengőt, hogy megadja vele a jelt. Azonban olyan ijedt és elfogódott volt szegényke a nagy megtiszteltetéstől, hogy nyomban el is ejtette a csengőt, amiből aztán egy kis bonyodalom származott. Padlót érve a csengő ugyanis élesen felcsengett egyszer, amitől a szárnyas kapuk nyomban nyílani is kezdtek. Mivel azonban a csengő nyomban el is hallgatott, a kapuk is abbahagyták a nyílást, és a kint várakozók számára csupán egy szűk kis rést hagytak, melyen keresztül csak a soványabbja tudott beférni, a kövérebbje nem. Az újdonsült kis angyalka pedig úgy megszeppent a maga ügyetlenségétől, hogy szégyenében nyomban elszaladt, s elrejtőzött a karácsonyfa lehajló ágai alá.

Az Úr Jézus, látva a bonyodalmat, maga vette föl a csengőt s megrázta jó erősen, amitől nyomban szélesre tárultak a kapuk, s a nép betódulhatott az égi kupolaterembe. Jézus parancsára széles kört hagytak szabadon a karácsonyfa körül az égi magyarok számára, akik utolsónak vonultak be, ünnepélyes elfogódottsággal, hogy elfoglalják a megtisztelő helyet. Mikor aztán mindenki együtt volt, az Úr Jézus megadja a jelt: gyúljanak hát ki az emlékezésnek lángjai a magyar karácsonyfán!

Elsőnek az ősz István király lépett a fához s néma méltósággal gyújtotta rajta az első gyertyát. Sorra követték az Árpád-ház tagjai, Hunyadiak, Zrínyiek, Rákócziak s a többiek mind, hosszú, hosszú sorban. „Pro libertate”, suttogta a nagyságos fejedelem, s Petőfi Sándor keze reszketett, amikor kinyúlt a márciusi ifjak emlékének gyertyája felé. S rendbe kigyúlt az egész magyar történelem, s ott ragyogott pazar fényben a mennyei palota közepén, egész világ csodálatára. S mikor már minden gyertya égett a karácsonyfán, előlépett öreg Csikay Gyuri, esett vállú hajdani kolozsvári cigányprímás, állához emelte kopott hegedűjét, s felsírt a húrokon a magyar „Mennyből az angyal…” De olyan szépen, olyan szívfájdítóan, hogy még az Úr Jézusnak is megkönnyesedett tőle a szeme, s ártatlan kicsi angyalkák a háttérben csupa gyönggyel sírták tele a padlót.

Majd az Úr Jézus jelt adott megint, s rangsor szerint István király lépett oda elsőnek a fához, hogy felaggassa rá a maga ajándékát, földi magyaroknak. Aranytekercsre írott áldásos imádság volt, súlya majd földig húzta le a gyönge ágat. Szent László vitézi erejét, Zrínyi Miklós bölcs megfontoltságát, Rákóczi Ferenc lelkes hitét s Petőfi Sándor lángoló szívét aggatta fára. Úgy megtelt rendre minden ág magyaroknak szóló magyar imádsággal, hogy mire a más nemzetségből valók sorra kerülhettek, már csak úgy roskadozott a fa a tehertől.

Sok-sok időbe került, míg a mennyeknek minden lakója odajárulhatott a karácsonyfa elé a maga ajándékával. Nemzet még ennyi imádságot nem kapott, amióta világ a világ! Mikor aztán az utolsó imádság is rajta csüngött a fán, az Úr Jézus megáldotta valamenynyit, s míg a sok nép vonulni kezdett újra kifelé a szárnyas kapukon, szorgos kis angyalok nyomban hozzáfogtak, hogy batyuba kössék a sok égi kincset, s alászálljanak vele kicsi Magyarhonba.

Végül aztán már csak az égi magyarok álltak ott még mindig a magyar karácsonyfa körül, imába mélyülten. Az angyalok elhordták már az utolsó ajándékot is, s a gyertyák is kezdtek csonkig égni, amikor az Úr Jézus szeme hirtelen megakadt valami fehéren, a roppant karácsonyfa alsó ágai között. Jobban odanézett s hát bizony egy kis angyalka köntösének a csücske volt az. Az újdonsült szeplős kis angyalka, aki elejtette az aranycsengőt, kuksolt ott még mindig nagy ijedten. Az Úr Jézus félrehajtotta az ágakat, s kézen fogva elővezette onnan a szeplős kis angyalt. „Hát te minek bújtál oda?” – kérdezte tőle mosolyogva. „Restellem magamat” – vallotta be a szeplős. – „Elfelejtettem volt azt a csengőt, lássa.” „Oh, hát te voltál az!” – nevetett az Úr. „Ne búsulj semmit, megtörténik az ilyesmi mással is. De téged még nem láttalak itt eddig. Mi a neved? Honnan jöttél s mikor?” „Katika a nevem s Budapestről jöttem – felelte a vézna, szeplős kicsi angyal – november negyedikén, Uram.

Néhány pillanatig mély-mély csönd volt a nagy kupolateremben. Az égi magyarok mind a vézna kicsi angyalkát nézték, s valamennyinek könnyes volt a szeme. Aztán Jézus szelíd hangja törte meg a csendet. „Isten hozott, Katika” – mondta jóságosan, s keze gyöngéden megsimogatta a kis szöszke fejet. „Aztán küldtél-e te is ajándékot Budapestre a tieidnek?” „Küldtem, Uram” – felelte Katika, s elpirult a szeplői alatt. „Aztán mit küldtél?” – kíváncsiskodott az Úr Jézus. „Szép ünnepi imádságot szüleidnek, kis testvérkéidnek?” A kicsi angyal képe még pirosabbra gyúlt. „Nem imádságot küldtem” – vallotta be szégyenkezve. Az Úr Jézus igen nagyon elcsodálkozott. „Nem-e? Hát mi egyebet lehet küldeni innen?” „Kenyeret” – felelte szepegve Katika. „Szép fehér égi kenyeret. Minden nap félretettem, amit nekem adtak itt. Hiszen én kapok még máskor is” – tette hozzá bizalmasan. „S ha nem, hát az se baj. De odalent Budapesten nincsen fehér kenyér, régóta már…”

Mély, döbbent csönd volt, szentek, angyalok pisszenni se mertek. Hiszen ilyesmi még nem történt emlékezet óta, hogy valaki kegyes imádság helyett kenyeret küldött volna alá a mennyországból.

Aztán az Úr Jézus lehajolt s homlokon csókolta a kislányt. „Jól tetted, Katika”, mondta halkan s lopva kitörölt egy tolakodó könnycseppet a szeméből, „sokszor a kenyér a legszebb imádság. Én is azt adtam egyszer az én népemnek, amikor lent jártam a Földön. Kenyeret.”

Valahol a meghatottan álló magyarok sorában egy öreg nagymamából kitört az elfojtott zokogás. Katika kitépte magát az Úr Jézus karjaiból, odafutott az öregasszonyhoz és két vézna karjával átölelte. „Ne sírj, nagymama!” – kiáltotta hangos, csengő angyalka-hangon, mely egyszeribe betöltötte az egész mennyországot – „Apuék nem éheznek többet odalent! A mennyei kenyér, amit küldtem, meglásd, eltart sokáig!”

Az Úr Jézus mosolygott. S mosolyától, bizony, akár hiszik, akár nem: kisütött a nap Magyarország fölött!

Google Art Project - Magyar múzeumok

Benczúr Gyula - Vajk megkeresztelése

Google Art Projectben

"A Google Art Projectet a Google 2011. február 1-jén indította el, a szolgáltatás a világ tizenhét jelentős művészeti múzeumát kapcsolta össze egy virtuális háromdimenziós térben. Az Art Projecttel a Google a világ különböző kontinenseinek legfontosabb műkincseit osztja meg az internetet használó több milliárd emberrel. A Google Art Project második bővítési fázisában a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum is meghívást kapott a csatlakozásra, így 2012. április 3-tól a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének 52 kiemelkedő műalkotása - ebből 16 gigapixeles felbontásban - érhető el a világhálón."

(Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Magyar múzeumok

• Magyar Nemzeti Galéria
• Szépművészeti Múzeum

Egyéb kapcsolódó cikkek

• Korábbi bejegyzéseim: Google Art Project, Rembrandt - A tékozló fiú visszatérése
• Google Magyarország Blog -
  Magyar múzeumok is a Google globálissá bővített virtuális múzeumában
• [origo] - Egérrel a múzeumban

Auguste Rodin - Örök tavasz

Google Art Projectben

Anyák napja

(Forrás: Katie m. Berggren - Mothers Day)

Dsida Jenő - Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
a te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
s a fényes földre helyezett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld,
Hányszor csordult a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa, csupa szeretet! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanított,
Felmutatott a csillagokra,
Úgy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha, néha
El is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyű rút! –
Ne hidd Anyám, ne hidd hogy egykor
Feledni bírnám ezeket!…
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy így drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még.
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, – csak egy pillanatra, –
Hadd csókolom meg kezedet!

A legáldottabb kéz a földön
A te két kezed, jó Anyám!
Mindenki áldja közeledben:
Hát én hogy is ne áldanám?!
Tudom megáldja Istenünk is,
Az örök Jóság s Szeretet! –
Némán, nagy, forró áhítattal,
Csókolom meg a kezedet!

1924

(Forrás: Katie m. Berggren - In My Heart)

Szőlőtő és szőlővessző - Húsvét 5. vasárnapja

"... Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, azt pedig, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nélkülem semmit sem tehettek. ..." (Jn 15,1-8, János 15)

"... I am the true vine, and my Father is the gardener. He cuts off every branch in me that bears no fruit, while every branch that does bear fruit he prunes so that it will be even more fruitful ..." (John 15)

"... Ich bin der wahre Weinstock und mein Vater ist der Winzer. Jede Rebe an mir, die keine Frucht bringt, schneidet er ab und jede Rebe, die Frucht bringt, reinigt er, damit sie mehr Frucht bringt. ..." (Johannes 15)

Babits Mihály - Psychoanalysis Christiana
(részlet)

Ki farag valaha bennünket egészre,
ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésne,
ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló,
legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?

Szenvedésre lettünk mi.

Szenvedni annyi, mint diadalt aratni:
Óh hány éles vasnak kell rajtunk faragni,
míg méltók nem leszünk, hogy az Ég királya
beállítson majdan szobros csarnokába.

Krisztus urunk, segíts meg!

(Peterborough Cathedral, Forrás: flickr)

Tóth Árpád - Isten oltó kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellvererését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó - kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tiéd az én harcom
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád - fényű arcom.

"Húsvét-kedd"

Agnieszka Wolny-Hamkało:
Flashmob

Add tovább: ma ne keljünk fel.
Add tovább: ma aludjunk el.
Lázunk van, maláriánk van.
Itthon maradhatunk az ágyban.

Számlák? Postás? Kit érdekel?
Add tovább: ma aludjunk el.
Csengethetnek: mi nem halljuk.
Elvesztünk, sőt, meg is haltunk.

Amíg megint felkelünk,
oldják majd meg nélkülünk.
Nélkülünk is jól megeshet
baleset vagy értekezlet.

Duplázzunk egy éjszakát.
Ne kelj fel! Pszt! Add tovább!

(Forrás: Szabó T. Anna fordítása, Képmás Családmagazin 2012 04)

Flashmob - "Villámcsődület"

Húsvét

Áldott Húsvétot kívánok!

Anima Musicae

Anima Musicae

• H. Purcell: vonósfantázia
• W. A. Mozart: (Jeunehomme) zongoraverseny KV 271
• Dukay Barnabás: Fölizzás a tüzekben
• J. Suk: Szerenád

Közreműködik:
Fejérvári Zoltán - zongoraművész
Vezényel: Dukay Barnabás

Nagyböjt

"Térjetek meg és a higgyetek az Evangéliumban"

"Ember, emlékezz, hogy porból vagy, és visszatérsz a porba"

URIEL
Ó, boldog pár, mindörökre boldog,
ha csalfa vakhit félre nem vezet,
hogy még többet kívánj, mint amennyit bírsz,
a még többet tudj, mint szabad.

(Haydn: A Teremtés - Az oratórium szövege)

szabadság - döntés, felelősség

A muzsikusnak dalból van a lelke...

 A RÁBL Zenei közösség előadásában

A muzsikusnak dalból van a lelke

kamarakoncert régi magyar filmslágerekből.

Élőzene
Pethő Attila - zongora
Steingárt Renáta - hegedű
Gilián Péter - basszusgitár
Pethő Dávid - dob

Ének
Geiger Róza, Király Zsuzsanna, Lőrincz Noémi, Magdali Anna, Sziegl Nóra, Dely Géza, Kasza Péter, Pethő Dávid

Plakát
Turi Tünde

Baja, Sobri Halászcsárda
2012. február 17-18.
2012. március 16-17. 19 óra

Facebook "A muzsikusnak dalból van a lelke - kamarakoncert Baján" esemény

Hangulatidézés a Budapest Bár előadásában

A muzsikusnak dalból van a lelke (Az egész világ szíve dobog benne...)



Engem a rumba döntöget romba



Például te, te, te

Hó :-)

Házasság hete 2012

Házasság hete 2012

 2012. február 10-19.

„Vágyni arra, amink van!”

(Lackfi János)

"A házasság szeretetközösség, mely erőt és védelmet ad; örömforrás, mely ugyanakkor az emberi élettel természetesen együtt járó kihívások leküzdésén át olyanná válik, mint a tűzben edzett arany, a legnemesebb fém.

2012-ben negyedik alkalommal kívánunk rámutatni arra, hogy — minden ellenkező híreszteléssel szemben — a szeretetben és hűségben megélt házasság hordozza a legnagyobb boldogságot, melyet férfi és nő együtt megélhet."

Programok a Házasság hete honlapján: Budapest (központi rendezvények), Debrecen, Pécs, Szeged (2012. február 12–19.), Veszprém, ...

Angyalkenyér és meggymag - Beszélgetés a házasság hete következő arcaival, Lackfi Jánossal és Bárdos Júliával

Facebook - Házasság hete

Róka - Recipróka :-)

Fekete Cabernet Sauvignon Válogatás 2007

"A Cabernet Sauvignon fajta évről évre komoly hazai és nemzetközi díjakat hoz a Fekete pincészetnek. Ebbe a kiváló sorozatba illeszkedik a 2007-es évjárat is, amely a brüsszeli Monde Selection borversenyen ezüstérmet nyert. A szekszárdi Iván-völgy napsütötte lankáin november első hetéig érlelődő szőlőből mélyvörös színű, tartalmas, selymes bor készült. Az érleléshez első és második töltésű tölgyfahordókat használtunk. Egy különleges bor került palackba, lekerekedett tanninokkal és étcsokoládéra, erdei szamócára emlékeztető jegyekkel."

(EzerJó) 

The Storm