2009. december 31., csütörtök

Te Deum - Hálaadás

Te Deum laudamus (lat. 'Téged Isten dicsérünk'): a Szentháromságot dicsőítő zsoltárszerű imádság. (...)

Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.

Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy !

Nagyságoddal telve ég, föld,* dicsőséged mindent bétölt.
Téged dicsér, egek Ura * apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták * súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek * magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.

(Itt meghajlunk vagy letérdelünk.)

Téged azért, Uram, kérünk,* mi megváltónk, maradj vélünk!
Szentjeidhez végy fel égbe * az örökös dicsőségbe!
Szabadítsd meg, Uram, néped, * áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald * mindörökké felmagasztald!

(Fölegyenesedünk vagy fölállunk.)

Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz ;* híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk * tebenned van bizodalmunk.

Te vagy Uram, én reményem, * ne hagyj soha szégyent érnem!
(Forrás: katolikus.hu)






2009. december 29., kedd

Szakonyi Károly - Mindenki siet haza

Szakonyi Károly: Mindenki siet haza

Már éppen zárni akartunk, dél óta alig volt forgalom; tétlenül ácsorogtam az üzletajtónál, néztem a függönyön át az utcát, a buszmegállót; így, a fehér, áttetsző szádán keresztül olyan volt az út meg a táj, mintha havazna, pedig mocskos, szürke idő járta már napok óta. Köd szállt a folyóról. A buszról lekászálódó utasok közül senki sem ugrott be sörre vagy feketére, mint máskor, áruházi papírokba burkolt csomagjaikkal átvágtak az úton a házak felé.

Némelyik még csak most cipelte a fenyőjét. Satnya fenyők voltak, már amilyenek megmaradnak így, az utolsó napra. Az én fenyőm két hete megvolt, a piacon vettem, kikötöttem a negyedik emeleti ablakunk alá a hidegre, csak ma reggel húztam be onnan, hogy feldíszíthesse az asszony. Jó előre kell gondoskodni mindenről. Megtanultam már.

Megéltem valamennyit, rászoktatott az élet, hogy idejében beszerezzem mindazt, amire szükségem van. Nem szeretem a kapkodást meg a bizonytalanságot, még a kis dolgokban sem. A színes villanyégőket is előkészítettem, komótosan, a tavalyi dobozból.

Estére eljönnek hozzánk a gyerekek a két kis unokával. Vettem építőkockát, képeskönyvet, babát, kisvasutat, mindent. Nagyon kedvelem a karácsonyi hangulatot, az ünnepi vacsorát, szeretem a fenyő illatát a szobában, meg ahogy égnek a gyertyák. Még kis jászolunk is van, benne gipszből a Kisjézus, meg körülötte a gipsz-Mária és József, meg a háromkirályok, a pásztorok, mind gipszből, színesre festve meg egy gipszszamár, gipsztehén, szóval az egész Betlehem, hátul piros celofánpapír mögött apró zseblámpaégőt lehet meggyújtani, nagyon szép.

Mindig meghatódom, mert a gyerekkoromat juttatja eszembe, aztán feltesszük a Csendes éjt, a fiam hozta a lemezt valamelyik esztendőben, azt mindig lejátsszuk, miközben szikráznak a csillagszórók, komolyan mondom, meghatódom, a sírás szorongatja a torkomat, annyira érzem olyankor a szeretetet. Ezen járt az eszem, meg azon, hogy na, nemsokára vége a napnak; a presszóslány ötkor kikapcsolta a kávéfőzőt, a főnök kasszát csinált, hátul a magyaros teremben már eloltottuk a lámpákat, szóval zárni készültünk éppen, amikor bejött az az ember.

Gondoltam, iszik valamit, aztán siet haza ez is, akár a többiek.

Tudja fene, hány éves lehetett, se öreg, se fiatal; nem látszott valami jómódúnak, ráadásul a haja a vállát verdeste, sovány volt, girhes, szakálla, bajsza nedvesen tapadt össze a ködtől. Megállt az ajtóban, előbb engem nézett meg, aztán a lányt, biccentett, összefogta a kabátját; úgy ácsorgott ott várakozva, mint akit jó szívvel kéne fogadni. Odamentem a pulthoz, hogy ha kér valamit, gyorsan végezzünk, de meg se szólalt.

– Kávét már nem tudok főzni – jelentette ki a lány.
– Kávénk nincs – mondtam a pasasnak. – Mindjárt zárunk. Mit adhatok?
– Leülhetek? – kérdezte csendesen.

Hát éppenséggel leülhetett, még nyitva voltunk.

– Tessék – mondtam kelletlenül. Gondoltam, észreveszi. De nem, mintha a legnyájasabban kínáltam volna hellyel, boldogan telepedett le az egyik asztalhoz a fűtőtest közelében.
– Mit adhatok? – kérdeztem sürgetően.

Szelíd tekintettel nézett föl – na, de ismerem én az efféle szelíd tekinteteket! Sok furcsa pasast láttam már ilyen szelídnek elsőre.

– Bort – azt mondta.
– Palackozott boraink vannak.
– Igen.
– Hétdecisek. Abasári, Furmint, Leányka.
– Vörös nincs?
– Vörös is van.
– Talán azt.
– Adj egy Kékfrankost – szóltam a lánynak. Levette a polcról, meg se törölgette az üveget, csak átadta. Elhúzta a száját, hogy már éppen csak ez hiányzott.

Vittem a bort a tálcán, a pohárral. Öntöttem a vendégnek. Közben jól megnéztem. Két tenyerét a hóna alá dugva melegedett, szemét lehunyta; majd amikor végeztem, felpillantott, mosolyogva nyúlt a pohárért.

– Innának velem?

Én már mentem vissza a pulthoz, amikor ezt kérdezte. Láttam, a lány kapható lett volna rá, de megelőztem:

– Nem uram, köszönjük.

Mert észrevettem valamit. Észrevettem, mikor a pohárért nyúlt.

– Szerettem volna, ha… – próbálkozott a pasas bátortalanul.
– Nem uram nem! – mondtam határozottan.

Intettem a lánynak, hogy jöjjön közelebb. Áthajolt a pulton.

– Nézd, milyen a keze!

A lány a vállam fölött odapillantott.

– Látod?
– Valami történt vele – mondta meglepetten a lány.
– Na ugye!

Megfordultam; arra számítottam, hogy a pasas ismét a hóna alá szorította a kezét. Tévedtem. Egyenesen ült, két öklét az asztalon nyugtatta, igaz, így most nem látszott sem a keze feje, sem a tenyere, csak az összezárt ökle.

– Szerettem volna, ha velem isznak – mondta barátságosan.

Hallgattam. A lány, a hátam mögött, a pultra könyökölt. A férfi most őt nézte. Na, te aztán nézheted, gondoltam magamban. Nem ilyen alakokhoz van szokva. Látnád csak a fiúit, gondoltam. Vagy a fiúinak az autóit. Látnád csak, kik támasztják itt a pultot miatta. Csinos lány volt, nemrég került az üzletbe, az egyik belvárosi presszóból. Nem kérdeztem miért, a főnökség dolga. Vonzotta a férfiakat a mélykivágású, fehér pulóverjével, meg a miniszoknyájával. Erősen festette magát és egy vagyont költött fodrászra, kozmetikusra. Ahogy ott könyökölt a hátam mögött, éreztem a különféle spray-k illatát. De én már nem vagyok fiatal. Különben sem érdekelt akkor semmi, csak a záróra.

– Az a helyzet, hogy nincs hova mennem – mondta a férfi.
– Nincs? – kérdezte óvatlanul a lány.
– Senkim sincs. Nem tölthetnénk együtt a mai estét?
– Velem ugyan nem – nevetett fel kurtán a lány.
– Úgy értem, hogy valamennyien. Együtt.
– Maga viccel – mondtam ridegen.

Nem felelt mindjárt. Bámult azzal az álszelíd tekintetével.

– Gondolja, hogy viccelek? Egészen komolyan kérdeztem.
– Majd éppen magával! – nyelvelt a lány. – Különben is, ma karácsony van.
– Különben is? – kérdezte gúnyos hangsúllyal a férfi.
– Igen, különben is! Ha nem tudná, ilyenkor mindenki siet haza.
– De éppen most mondtam, hogy én nem mehetek sehová.
– Az a maga baja.
– Úgy véli?

Megelégeltem a dolgot.

– Igyon, uram, igyon! Ha egyáltalán még jót tesz magának, hogy iszik. Siessen, ha megkérhetem rá.
– Csak nem akar elkergetni?

Hallgattam, mert legszívesebben azt vágtam volna rá, hogy de, bizony!

– Szóval nem tartanak velem? Ezen a napon sem?

Rettenetesen idegesítő volt, hogy csak ült ott, s a világért sem nyúlt volna a poharához.

– És mi legyen azokkal, mondjuk éppen ezen az estén, akik nem mehetnek sehová sem? Magától kérdezem – tekintett a lányra.
– Mit tudom én!
– Magát ez nem érdekli?
– Engem nem – nevetett idegesen a lány.
– Úgy gondolja, nem is érdemes erről beszélni?
– Engem nem érdekel – mondta a lány.
– Hát mi érdekli magát?
– Nézze, uram, nem kötelességünk társalogni – mondtam. – És mindjárt zárnunk kell.
– Hova sietnek?
– Bejön ide, és kötözködik – nézett rám a lány.
– Szó sincs ilyesmiről – szólt mosolyogva a férfi. – Csak szeretném megtudni, hogyan rendezték be a világot?
– Éppen tőlünk? Éppen záróra előtt egy perccel?

A pasas hallgatott, de választ várt. A lány beugrott.

– Hát jó! A világot úgy rendezték be, hogy mindenki megtalálhassa a boldogulását. Nagyon jó kis világ ez! Még ha magának valamiért nem tetszik is, tudja? Ügyességre szoktat. Aki nem boldogul, az magára vessen. És ne kötözködjön azokkal, akik szerencsésebbek!
– Á, szóval így?
– Nem tehetünk arról, hogy maga egyedül van. És, ha valamiért peches, ne velünk tárgyalja meg.
– Mert magukat nem érdekli, igaz?
– Ne vitázz vele – szóltam a lányra. Már igazán torkig voltam. – Nézze, uram! – léptem közelebb a pasashoz. – Maga csak örülhet annak, hogy nem vagyunk túlságosan érdeklődők. Remélem, érti, mire célzok?

No, az az ártatlan tekintet! Felbőszültem.

– Örüljön, hogy nem kérdeztem meg, mitől véres a keze!

Nem lepődött meg. Lassan felemelte a kezét, és széttárta a tenyerét.

– Erre gondol?

A tenyere közepén egy mély seb volt.

A lány felsikoltott.

– Nem firtatom, mitől van. Pedig tehetném – mondtam. – A maga fajtájáról sok mindent föltételez az ember. De csak arra kérem, igya meg a borát és távozzon!

A férfi meg se rezzent, felemelte a másik tenyerét is.

– Azon is van egy seb! – kiáltott fel a lány. Hangjában, noha riadt volt, érezni lehetett a sajnálkozást is. A pasas észre is vette, hálás mosollyal bólintott. A türelmem határán voltam, de fékeztem magam.
– Nem érdekelnek a sebei. Megmondtam!
– Pedig érdekelhetnék.
– Nem akarok beavatkozni a dolgaiba. Ismétlem, csak arra kérem…
– Pedig beavatkozik. Csak nem úgy, ahogy maga gondolja.
– …csak arra kérem, igyon, fizessen, és…
– Nem is sejti, miféle sebek ezek?

Tudtam, falfehér vagyok az izgalomtól. Nem hiányzik nekem az ilyesmi. Nyugodtságot erőltettem magamra.

– Nem, uram. Lehet, hogy csak véletlenül sebesült meg. De az is lehet, hogy elkövetett valamit, és azok a sebek nem véletlenek…
– Fáj? – kérdezte most már aggódva a lány. – Nem tehetnénk valamit?

A lányra néztem:

– Mi ezeket a sebeket nem láttuk! Minket nem fog belekeverni semmibe!

Elég hangosan beszéltem ahhoz, hogy a főnök bejöjjön az irodából.

– Mi baj van, kérem?
– Semmi – mondtam olyan hangon, hogy a főnök érthette, a zavaró eseményből tapintatosan ki akarom hagyni. – Az úr fizetni akar, és távozik. Zárunk.
– Igen, zárunk – ismételgette gépiesen a főnök. A vendégre pillantott, meglátta a pasas még mindig feltartott, sebes tenyerét. Elállt a szava. – A pohártól…?
– Nem, főnök, semmi… – Félrevontam, s gyorsan elmondtam mindent. Ő közben a pasasra tekingetett, s amíg magyaráztam neki, megragadta a kabátomat.
– Odanézzen! Az inge is… Az oldalánál!

Amint hátrapillantottam, magam is láttam; a férfi szétnyitotta magán a kabátját, s előtűnt az inge, s az ingén egy vöröslő folt.

A főnök magunkhoz intette a lányt.

– Telefonálni kellene a rendőrségre.
– Most? Ugyan! – csillapítottam. – Nem nagyon örülnének, ha ilyenkor… tudja, karácsony estén… Meg aztán minket is csak zaklatnának. Már vár a család… a fene egye meg, hogy éppen ide jött be!
– Jól van – mondta a főnök –, akkor dobjátok ki mielőbb.

Besietett az irodájába.

A lánnyal visszamentünk a pulthoz.

A pasas felállt, tenyérét még mindig feltartotta; most jól látszott a bevérzett inge is.

– Ezek a sebek – kezdte szelíden, de a lány felsikoltott.
– Menjen innen!

Kapkodva megírtam a blokkot, a férfi orra alá tartottam.

– Tessék! Fizessen! És távozzon, mert zárunk!
– Csak emlékeztetni szeretném…
– Ne szeressen semmit!
– A tenyeremen, az oldalamon és a lábfejemen… Ezen az estén…
– Örüljön, hogy ezen az estén nem akarunk tudni a maga viselt dolgairól! Örüljön, hogy éppen egy ilyen békés estén… Megértette? Máskor nem úszná meg! Alászolgája!

A pasas hátrált, végre leengedte a tenyerét. Kiszámolta az asztalra a pénzt. Csendben vártunk. Nem akartam erőszakosan kidobni, pedig már ott tartottam. Hátrált az ajtóig.

Álltunk a pultnál, ő meg mindegyre bámult minket azzal a szelíd, könyörgő tekintetével. Akkor azt hittem, szólni fog még valamit, mert meg-megrándult a szája széle. De szó nélkül kiment.

– Na, gyorsan lehúzni a rolót – mondtam.

A lány segített rendet tenni. A palackból éppen csak az a deci hiányzott, amit kitöltöttem. Az is ott maradt a pohárban.

– Elment? – nézett be a főnök.
– Meg se itta a borát – mutattam.
– Majd holnap eladjuk – dugaszolta le a főnök, és betette a hűtőbe. – Majd a holnapi rumliban.
– Volt egy pillanat, amikor megsajnáltam – szólt csendesen a lány.
– Ez már a maga formája, Veronika – nevetett a főnök. – Még az ilyen alakokat is képes megsajnálni.

Ezen aztán nevettünk, kellett is egy kis nevetés az izgalomra. Odakinn ronda köd volt. Beültünk a főnök kocsijába, a lány előre, én meg a hátsó ülésre. Amint elhagytuk a parkolót, kikémleltem az autóból, látom-e valahol a pasast. De az eltűnt. Eltűnt alaposan, mert sehol sem láttam.

Na, aztán a jól fűtött kocsiban már nyugodtabb lettem egy kicsit.

(Forrás: SzePi)

2009. december 28., hétfő

Puszta Sándor - Bennünk fénylő csillag

Puszta Sándor:
Bennünk fénylő csillag

sírásra görbült a szánk
mikor a legszebben akartunk énekelni

gyáva lett bennünk az öröm
ahogy boldogok akartunk lenni

induljunk szívünk dzsungelében
az embert megkeresni

a jóságot még ma
el kéne kezdeni

óh bennünk fénylő csillag
merj már megszületni

(Forrás: SzePi)

Elgondolkodtató karácsony...

Elgondolkodtató karácsony...

Adtunk egy ötletet a világnak
(kapva kapott rajta!).
S most mindenki karácsonyra készül.
Vásárolni... vásárolni... vásárolni...

Vágyódtunk az ünnepre,
s megszaporodtak a hétköznapjaink,
ezüstté, arannyá nyilvánítjuk a vasárnapot -
közben mi magunk egyre szürkülünk.

Adtunk egy ötletet a világnak:
karácsony lett a fogyasztás fedőneve;
ki merné a szabad szombatját áruház helyett
a templomban tölteni?

Ki merne sajátjából ajándékozni,
s azt újjal nem pótolni?
Ki merne önmagából tárgyak helyett adni?
Ki merne felhalmozás helyett
karácsonyra szegényebbé válni?

Adtunk egy ötletet a világnak s rajtavesztünk,
(a misztériumra már nem emlékezünk).
Az Eljövendő a csöndes, tiszta, vágyó szívek
egyszerű ajtaján kopogtat
(a fényes házak telve vannak önmagukkal!);
a neve: Emmánuel.

Ismeretlen szerzőtől

Szeretethimnusz Karácsonyra

Az 1 Kor 13 karácsonyi változata

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő
harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem
szeretet,
nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök
kilószámra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan
megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem
szeretet,
nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi
énekeket énekelek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom,
de az emberek felé nincs bennem szeretet,
mindez semmit nem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel
díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban
énekelek, de Jézus Krisztus nincs a szívemben,
akkor nem értettem meg, miről is szól a karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy megölelje gyermekét.

A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott
karácsonyi porcelán és hozzáillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból,
hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel
ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent
eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a
számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

(Forrás: SzePi)

2009. december 27., vasárnap

BMW M1 Hommage


Hommage - (francia) hódolat, tisztelet

"Tavaly volt 30 éves az M1-es, a mindmáig egyetlen középmotoros BMW modell. Erre az alkalomra illendő volt tiszteletüket tenni a tervező csapatnak, ennek eredménye az M1 Hommage lett.
Adrian van Hooydonk felügyelete alatt hűen épültek át az eredeti '78-as Giugiaro stílusjegyek a mai kor dizájnjába."
(Forrás: AutoDesign - 30 éves hódolat - BMW M1 Hommage)



A Szent Család: Jézus, Mária és József

"(...) Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani.
Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.
Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt."
(Lk 2,41-52)

[ "(...) És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében."
(Lk 2,1-19) ]


418 sunset with rays through Saint Family on Brezje 19-VII-2006


Olvasmány
Sirák fia könyve 3,3-7. 14-17a

Szentlecke
"Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. (...)"
Kolosszeieknek írt levél 3,12-21

Várakozás - miénk

Fodor Ákos:
ADVENT

Kit igazán vársz:
életedben él – rég itt
van, mire megjön.

---

(...) Advent: a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk".

Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra - ami biztosan megjött. Télen: az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg: nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni - beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és "jogosabb" birtoklás se, mint szeretnünk azt, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi "meglepetés", lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.

Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a Karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.

Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van.

Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.
(Pilinszky János)

2009. december 25., péntek

Karácsonykor...

Rajzolta: Vicze László

„Karácsony legfontosabb üzenete: velünk az Isten”

A Magyar Hírlapban („Az akarat a szeretet tette” 19. o.) Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozik, aki emlékeztet az egyik fő parancsra: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat”. A főpásztor hozzátette: „Jézus ezt a tanítást felemeli, amikor azt mondja: úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Krisztus az életét adta értünk és ez a szeretet legnagyobb kiteljesedése. Önmagunk szeretete fontos, mivel ez egyfajta mérceként szolgál. Korunk embere azért van bajban, mert a pillanatnyi érzelmeit azonosítja a szeretetével. A szeretetben helye van az érzelemnek is, de a hangsúly az akaraton van. Egy súlyosan beteg ember ápolásánál, akinek a teste tele van felfekvésekkel – nem túl szép látvány – az érzelem nem segít, legfeljebb a szánalom. Akarati tettekre van szükség. Ez a kereszténység szeretetről szóló felfogása, amely tettekben vagy tűrésben mutatkozik meg… A karácsony valójában a szív belső ünnepe, amikor – napjaink rohanó világában – a „ma” szót meghalljuk. Ez a „ma” minden idővel egyidejűvé képes lenni. Bármely idő valóságossá lehet a kairosz, az üdvösség idejével való kapcsolat által. A karácsony az evangélium hirdetésének mai napja, amely örökké időszerű, mindig és soha el nem évülő MA.”

Bábel Balázs leszögezte: „Az az idő a legfontosabb, ami most van, a jelen pillanata. Az az ember a legfontosabb számomra, akivel éppen beszélgetek. Mindig azt a munkát kell a legjobb tudásunk szerint végezni, amellyel éppen foglalkozunk. Az akarat és a cselekvés fontosságáról beszéltem, ez a szeretet tette. Az úttörőknek és a cserkészeknek azt mondták, hogy segítsék át a vak embert az utcán, vagy cipeljék az idős nénik szatyrát. A jó cselekedeteket nem kell vadászni, hiszen az alkalommal válik időszerűvé. A karácsonyi üzenet is így szól: nagy örömöt hirdetek ma nektek. Nem holnap, hanem most.”

A főpásztor hangsúlyozta: a karácsony a családokról is szól, „de a legfontosabb üzenete, hogy velünk az Isten. Az együttlét megismerése tapasztalat, amely megörvendeztet bennünket. Erre épül a béke, a szeretet és a család. Mi van azzal ez emberrel, aki egyedül él, börtönben van, esetleg háborús zónában tengeti az életét, akkor ők semmit sem tapasztalhatnak meg? A karácsony a hitből fakadó lelki élet ünnepe. Bertold Brecht szerint az ateista sem tudja függetleníteni magát a karácsony misztériumától. A hívő ember számára az evangélium szava jelenti az örömünnepet.”

Bábel Balázs érsek

(Forrás: Magyar Kurír)

Babits Mihály - Csillag után

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok...
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
Kikelek tikkadt helyemből,
kinyitom az ablakot
s megpillantok odakint egy
igéretes csillagot.
Ó ha most mindent itthagynék,
mennék a csillag után,
mint rég a három királyok
betlehemi éjszakán!
Gépkocsin, vagy teveháton -
olyan mindegy, hogy hogyan!
Aranyat, tömjént és mirrhát
vinnék, vinnék boldogan.
Mennék száz országon át, míg
utamat szelné a vám.
»Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.
»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«
Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat.

(SzePi - Karácsonyi versek)

2009. december 24., csütörtök

Karácsony


Több, mint ismétlődő isteni születésnap;
több, mint csillogó ajándékok halmaza.
Több, mint "szeretet-számlák" pazar kiegyenlítése
több, mint ínyenc étkek ünnepi asztala...
Ez maga a csendben születő Isten,
A Szeretet teremtő jelenléte:
Jézus Krisztus.
(Simon András)

2009. december 23., szerda

Mézeskalács


Mézeskalács recept
50 dkg lisztet elkeverek 1 kávéskanál szódabikarbónával, kevés fahéjjal és szegfűszeggel, 20 dkg porcukorral. 5 dkg margarint 4 evőkanál mézzel felolvasztok, forrón a liszthez öntöm és 2 egész tojással összegyúrom. Másnapig pihen. Vékonyra nyújtva, szaggatva gyorsan sül.
Díszítő hab: 1 tojásfehérjét jól kikeverem (nem verem!) 10-15 dkg porcukorral és pár csepp ecettel. A kisült tésztán néhány óra alatt megszárad.

2009. december 21., hétfő

Avatar


Varázslatos mese felnőtteknek mesés látványvilággal (3D-ben)...



"Nem hiszem, hogy a látványra érdemes hosszú bekezdéseket pocsékolni, hiszen pár szóval le lehet írni a hatást: perfekt, szenzációs, az Avatar a Jurassic Park után valóban egy újabb technológiai mérföldkövet jelent. (...) Tehát az Avatar ellentmondásos érzéseket válthat ki az emberből, hiszen egyrészt látjuk, hogy mire fel volt a nagy felhajtás, másrészt viszont az ember a végefőcím közben csak néz maga elé, hogy valóban "csak" ennyi az egész? Hiába jó film az Avatar, ha közben hatalmas csalódást is okoz. Vagy csak a mesterségesen gerjesztett elvárásokkal volt a probléma?"
sg.hu - Avatar - A szamárember bosszúja

Ajánlók és kritikák:
PORT.hu, 2009.12.16.: Pandora szelencéje
"A DVD-k és netes letöltések világában egyre ritkábban szánjuk rá magunkat, hogy moziba menjünk. James Cameron most megmutatta, hogy van még bizony létjogosultsága ennek a filmnézési formának. Az Avatar nemcsak minden idők legdrágább filmje, de bátran kijelenthetjük, hogy a leglátványosabb is. És ahogy némely üdítőital jéghidegen, úgy az Avatar 3D-ben az igazi. (...)
A látvány, a speciális effektek vitathatatlanul csúcsminőségűek, ám ha szigorúan nézzük, a történetvezetést és a mondanivalót illetően nem sok újdonsággal szolgál a film. Ezen kívül bővelkedik hatásvadász elemekben, és a végkifejlet is sejthető. Mindez mégsem jelent problémát, sőt, az író-rendező Cameron olyan ügyesen egyensúlyoz a giccs és a klisék határán, hogy eme mételyek csak pillanatokra érhetők tetten. (...)
Egy szó mint száz, az Avatar káprázatos vizuális orgia, szívet melengető tündérmese érdemleges mondanivalóval."
Revizor, 2009.12.17.: Pandora számítógépes játéka
"Minden idők legdrágább filmje zavarba ejt. A zavar eredője, hogy csak kétféleképp nézhetjük: vagy hagyjuk magunkat lenyűgözni a látvány által, és feledünk minden mást, vagy nem. Jobban járunk, ha hagyjuk, mert ha figyelünk a történetre, a karakterépítésre, a belső logikára, hamar feszengeni kezdünk."
Filmpont, 2009.12.16.: Egyszerűen varázslatos!
Index, 2009.12.17.: A legjobb filmélmény az első Star Wars óta
Népszabadság, 2009.12.16.: Az Avatar elvarázsol

Forrás: port.hu
IMDb
Hivatalos weboldal

Advent... Szeged 2009



2009. december 20., vasárnap

Tél... havazás... 2009



...tél napsütés előtt... és után...

Különös ember a házmester...

Különös ember a házmester: este sört iszik, reggel havat hány.

2009. december 19., szombat

Karácsonyi Koncert - Kecskemét

Havazás... és a Miraculum Gyermekkórus az Aurin Leánykar és az Aurin Nőikar Karácsonyi koncertje.

2009. december 14., hétfő

Vásárolj...!

Karácsonyra idén vásároljon

20%-kal

50%-kal


70%-kal


KEVESEBBET!

Szeretteinek ajándékozzon szeretetet!



2009. december 13., vasárnap

Örüljetek!


"Örüljetek az Úrban mindig! Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a ti szelídségeteket! Az Úr közel van! Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással végzett imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé! Isten békéje pedig, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban."
(Fil 4,4-7)

Forrás: Magyar Kurír

2009. december 12., szombat

Megérkezés - várakozás



Csak az érkezik meg, akit várnak"
(Gyurkovics Tibor)



„Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet...”

„Szükség van bizonyos szertartásokra is. (…) Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.”

2009. december 5., szombat

Planet Earth Forever



...a The Secret zenéje...

2009. december 4., péntek

Egy hajnal...

Legyen bátorságunk kimondani, amit gondolunk!
Legyen bátorságunk nem kimondani, amit nem gondolunk!

(ai) - szeretet

2009. december 2., szerda

Advent

    Valaki jön - de te nem veszed észre!
    Valaki közeledik hozzád - de te bezárkózol!
    Valaki kopog nálad - de te átalszod látogatását!
    Valaki belép hozzád - de te házon kívül vagy!
    Valaki nálad lakik - de te kidobod őt!
    Valaki feltárulkozik - de te a szavába vágsz!
    Valaki vár rád - de te hátat fordítasz neki!
    Valaki segítséget kér - de te megkeményíted szívedet!
    Valaki ajándékot ad neked - de te elásod azt!
    Valaki végtelenül ráér - de veled sosem lehet beszélni.
    Valaki nyugalmat hoz - de te szétszórt vagy!
    Valaki jön - de te csak magadat látod!
    Amíg csak jön - mindig megváltozhatsz!

Forrás: Publik-Forum Extra, Barmherzigkeit,
ÉV 2004. november

(Forrás: SzePi)