"... Mid van, amit nem kaptál?... " (1Kor 4.7)
Mécs László
Megszépül minden, ha valakié
Erdőn kóborlok szálas fák alatt,
s a gyalogút, mely árnyékban haladt:
gyorsan, mókuska-vígan kiderül,
a tisztásra ér. Mély-zöld, meseszerű
a hangulat, a pár méter közön
harangvirág hajlong, kéken köszön,
kakukkfű, zsálya, menta illatos
lelkét köszönti rám, míg rátapos
két hófehér, nagy-tőgyű nagy tehén.
-Pár regeemlék integet felém:
ily szép lehetett, ily elbájoló
az üszővé bővült tündér is, Io,
Zeus bűnös szerelme, míg Juno,
Árgus szemével őrző hitvese
üldözte. -Ámde szűnik a mese
varázsa: ott ül egy holt hangyaboly
csonkján egy vén paraszt. Komoly.
Pipál. Köszöntöm. Bólint. Kérdem én:
"Mitől oly szép e két fehér tehén?"
Fösvényen szól, míg pipafüstje leng:
"Hát a mienk!"
Míly boldog, bölcs e kurta felelet!
Így felelnének tán a gyökerek,
ha megkérdezném május hajnalán,
miért van ennyi bűbáj a fán.
Így válaszolna minden méhraj,
miért van annyi mézzé vált kacaj,
szépség a kasban. Sírból az anyám
így válaszolna, hogy én hajdanán
miért voltam oly szép, oly hős, oly deli,
örömcsókolt és boldogságteli,
míg élt. Így ujjongná mind az igent:
"hát a mienk, mienk, mienk, mienk!"
Megszépül minden, ha valakié.
Be szép egy kiskert, ha valakié!
Be szép egy asszony, ha valakié!
Be szép a szívünk, hogyha szeretik!
Be szép az ország, hogyha szeretik!
Megszépül minden, hogyha szeretik!
Elköszönök. A két kövér, fehér
tehén rám néz. Megint erdőbe ér
a gyalogút s árnyékban bandukol.
Szívem hová mégy?
Szívekre vágyol, s nem várnak sehol.
1947
- o -
Fodor Ákos
Műhely-haiku
Talán hozzá se
nyúlj. Csak nézd és nézd, míg csak
gyönyörű nem lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése