2011. március 13., vasárnap

Dr. Tóth Pál: A család mint a társadalmi megújulás forrása

K.A.-nak köszönöm, hogy megosztotta velem az előadás jegyzetét.

Dr. Tóth Pál: A család mint a társadalmi megújulás forrása

(Insituto Universitario Sophia – Loppiano (Firenze)

Az előadó olyan szerveződések létrehívója és éltetője, mint a Családanimátor képző központ. Munkája során és előadásaival tevékenyen kíván hozzájárulni ahhoz, hogy mind szélesebb körök figyeljenek fel a családra, az egyik legfontosabb társadalmi intézményre, s felkeltse a szeretetet és a felelősséget a társadalom tagjaiban a család iránt.

Szabadegyetem

Diagnózis

· Böckenförde-tézis: a modern társadalom olyan elveken alapul (szolidaritás, tolerancia, szabadság, stb.), melyeket önmaga nem képes fenntartani; ezért van szüksége különböző intézményekre (pl. egyház)

Wikipedia

· Kérdés tehát, hogy hogyan járulhat hozzá a család a modern liberális és szekuláris jogállam hatékonyabb működéséhez?

· A válasz egyik komponense az a felismerés, hogy a család a nehézségek ellenére nevel, értékeket közvetít.

· Gyakran felmerülő kérdés továbbá, hogy a család mára kiürült, szerepét és jelentőségét vesztette intézmény csupán?

· Erre enged következtetni a tény, hogy „semmi érdekes dolog nem történik” a családban. Ez azt jelenti, hogy sem a tudás átadása, sem a munka nem közös, családi tevékenység többé. S a művészettel, a kultúrával való találkozás sem otthon, vagy családi kereteken belül történik, mint történt egykor, például a szalonok falai között. A művészetek és a kultúra ma már egyre inkább szolgáltatás és termék, de emellett bíztató, hogy újra jelentkezik az igény a családias hangulatú kamra-színházak, író-olvasótalálkozók, stb. nyújtotta kulturális élményekre.

· A közhellyel ellentétben, miszerint a család mint intézmény válságban van, inkább azt lehet mondani, hogy ha válságban nem is, de minden estre meglehetősen nehéz helyzetben van.

Az ember és a probléma

· Az ember cselekedeteiben célorientált.

· Erős a problémamegoldó késztetése. A problémamegoldás alapvetően közösségi tevékenység, történjen az a) csoportosan, vagy b) egyedül, de a csoporttal a háttérben.

· Úgy tűnik, hogy az emberi elme infrastruktúrája a kölcsönösségre épül. A látszat ellenére nem feltétlenül áll az a tézis, hogy önző ösztönökkel jövünk világra, s csupán a szocializáció során válunk társas lénnyé. (Erre következtethetünk a majmok, vagy a csecsemők társas gesztusainak megfigyeléséből!) Az emberben kell lennie egy veleszületett mentális beállítódásnak a segítségkérésre- és nyújtásra.

· Kapacitásfejlesztés (Martha Nussbaumn)

Wikipedia

Az emberi kibontakozás 10 területe! (élet; egészség; érzelmek; játék; gondolkodás és képzelet; stb.)

· A baj az, hogy a korábbi családi minták ma már nem működnek, nem használhatóak minden területen.

· Empowermnet – társas fejlesztés à Családi epowerment

Célja és feladata: segíteni a probléma felismerését, éltetni a megoldásba vetett hitet, hozzásegíteni a házastársakat, családokat a probléma megoldásához szükséges előfeltételek (körülmények) megteremtéséhez, megszerzéséhez és segíteni a megoldás kidolgozását.

· Alapelvek e munka során:

1.) házaspár – család autonómiája (képes vagy megoldani a saját problémádat!)

2.) belső felkészültség (ehhez egymás felé kell fordulni!)

3.) külső felkészültség (mások (rokonok, barátok) javaslatainak, tanácsainak beépítése a saját megoldásodba)

4.) mások felismeréseinek és tudásának átadása, illetve átvétele (ezért jelentős a különböző közösségek szerepe!)

A család mint a problémakezelés terepe

· Családvilág (~> életvilágà fenomenológiai term.tech.)

Minden családnak vannak rá jellemző, sajátos probléma-megoldási stratégiái, melyek páronként kialakuló/kialakítandó eljárások a nehéz helyzetek kezelésére.

A Családvilág komponensei:

1.) belső kapcsolatok kommunikációja

2.) külső kapcsolatok kommunikációja (rokon, barát, közösség)

3.) gazdálkodás

4.) értékrendszer

5.) egészség (testápolás, sport, stb.)

7.) médiahasználat

Stb.

· Az nyilvánvaló, hogy nagyszüleink mintái, stratégiái bizonyos területeken szükségszerűen csődöt mondanak, de miért is baj ez? à Azért mert az ember evolúciósan gátolva van a gyors változásra adható adaptációs válaszokban. Emiatt aztán a családdal kapcsolatban funkcióvesztés figyelhető meg, melynek során fogyasztási közösséggé válik, teremtő, termelő helyett.

· Az uralkodó értékrend tekintetében nagy különbség mutatkozik a világ különböző pontjai között. Durva közelítéssel azt mondhatjuk, hogy míg az európai kultúrák individuálisak, addig az afrikai, ázsiai kultúrák kollektívek. Az európai kultúrák hatalmas vívmányának tartjuk az individuális szabadságjogokat, s nem kérdőjelezzük meg azokat, például a kölcsönösség mentén. Az afrikai, ázsiai kultúrák középpontjában ezzel szemben közösségi kötelezettségek, szakrális értékrend állnak. E két szélsőség között talán valahol félúton van a Kölcsönösségi paradigma.

· Kölcsönösségi paradigma: lehetnek a családon belül eltérő szerepek és eltérő tapasztalatok (pl. a generációk közt), de ha mindenkit egyenlő méltóság illet meg, akkor létrejöhet az együttműködés, a kölcsönösség, melyben megvalósul egymás segítése, a (szellemi és anyagi) javak megosztása és az információcsere, azaz a kommunikáció.

· A családvilág fejlesztése olyan egyszerű lépésekkel valósítható meg, mint például a:

kreatív kommunikáció: ma sok helyütt jellemző a családi kommunikációra, hogy az rutinszerű, cselekvéskísérő, mintegy mellékes, inkább spontán a témák alakulása és kevés benne a tudatosság. Abban a helyzetben, amikor a korábbi minták nem működnek (jól), különösen is fontos lehet a kommunikáció konstitutív szerepének kialakítása; vagyis az, hogy a házastársak között legyen folytonos, direkt, tervezett kommunikáció is! Az együtt járás elején olyan sok megbeszélni valója akad egy párnak, ez később alábbhagy, de fontos, hogy hasonlóan élénk legyen a kommunikáció később is.

tervezett kommunikáció: jusson idő a pár lelki beszélgetésére, családi kupaktanácsokra, stb.

· Egy konkrét példa az intézményesített kommunikáció problémamegoldó szerepére a családi pénzkezelés esetében:

A hagyományos minta, mely azt mondja, a „férj keres- a nő beoszt”, ma már nem feltétlenül tartható. A közösségi minta ez esetben az egyezség kialakítását kívánja meg. Ez többszörösen is megéri, mert kiegyensúlyozottabb pénzgazdálkodást és kevesebb feszültséget eredményez. A korábbi minta szülő-gyerek szereposztása a „Te csak tanulj!”, nem biztos, hogy tényleg megkíméli a gyermeket az anyagiak okozta frusztrációtól. A közösségi minta ez esetben azt mondja: „Gyere te is!”, vagyis légy partner. Így a gyermek fokozatosan, mindig a maga értelmi szintjének megfelelő mértékben bevonódik és beavatódik a pénzügyek kezelésébe.

Nem mindegy, hogy hol és hogyan beszélünk pénzügyeinkről. Nem jó, ha spontán, a helyzettől diktálva a bevásárlás közben kerülnek elő a problémák. Szervezzük meg a családi kupaktanácsot, hogy lehetőség nyíljék a közös értékek és elvek, a fontossági sorrendek kialakítására.

· Ne legyenek illúzióink! Fontos tudatosítani, hogy a házasság, a családi létforma egy közös fejlődési projekt, melynek különböző szakaszai, szintjei vannak. A növekedés azt jelenti, hogy előrébb jutunk ezeken a szinteken. Márpedig minden növekedés nehézségekkel jár, és ez normális! Azért kell a krízisekre, problémákra stratégiát kidolgozni, és nem elszaladni előlük, válásba menekülni, mert ezáltal a kapcsolat és mi magunk is új szintre juthatunk. Ez a növekedés a családban, ez a fejlődés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése