Clairvouxi szent Bernát levelet írt egykori szerzetestestvérének, II. Sixtus pápának, amelyben a sok munkáról panaszkodik neki és az elmélkedésre fordítható idő hiányáról. Ez a levél ma is nagyon időszerű:
„Gondolj erre: Ne sajnáld önmagadtól önmagadat! Nem azt mondom: Állandóan csak ezt tartsd szem előtt, azt sem, hogy gyakran gondolj erre, de azt igen: Újra meg újra jusson eszedbe! Ahogyan mindenki másnak rendelkezésére állsz, ugyanúgy légy önmagad számára is jelen. Legalább azután, ha már mindenki más számára jelen voltál… Megdicsérhetlek-e azért, ha egész életedet és minden lehetséges élményedet tevékenységbe fordítod, és nem találsz már helyet benne a szemlélődés számára? Ezért nem dicsérlek… Ha testestül-lelkestül jelen akarsz lenni mindenki számára, annak példája szerint, aki mindenkinek mindene kívánt lenni, megdicsérem emberségedet, de csak ha teljes és őszinte. Ám miként lehetnél teljesen és őszintén emberséges, ha elveszíted önmagadat?”
Napjainkban is jelmondata lehetne ez mindenkinek, aki üdülni megy, aki vakációzik:
„Ajándékozd meg magad önmagaddal!”
– hogy magadnál légy, mert Isten gyakran bekopog hozzánk, de ritkán talál bennünket otthon.
Ne sajnáld önmagadtól önmagadat!
– hogy megszabadulj a hajszától és a teljesítménykényszertől; mivel az élet ajándék, nem pedig teljesítmény.
„Ne foszd meg önmagadtól magadat!”
– hogy újra rendezd életed értékeit; hiszen nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem azért dolgozunk, hogy éljünk.
„Engedd meg magadnak önmagad!”
– hogy „szabad lehess Isten számára” (Szent Benedek regulája) az Evangélium szerint: „Nézzétek az ég madarait és a mezők virágait… és először Isten Országát keressétek!” – hogy megérezzétek mindabban, ami van Isten jelenlétét.
Ne sajnáld önmagadtól önmagadat!
– hogy szabad lehess a családod számára, egy beszélgetésre a házastársaddal, egy játékra a gyermekeiddel; a legdrágább ajándék, amelyet egymásnak adhatunk, az időnk. Hogy van-e időm mások számára, az nem idő kérdése, hanem a szereteté.
Ne sajnáld önmagadtól önmagadat!
– ahogy az Evangéliumban is erre bíztat az Emberfia: „Gyertek velem, elmegyünk egy nyugalmas helyre, ott kipihenhetitek magatokat. És áteveztek csónakjukkal a túlpartra. (Mk 6,31)
és ahogy Reinhold Stecher püspök (nyugalmazott innsbrucki lelkipásztor) ösztönöz minket továbbfűzött gondolataival:
„Az igazi kikapcsolódáshoz, ahhoz, hogy teljes emberi valónk felüdüljön, szükségünk van erre a túlparti kirándulásra. El kell kötni a csónakunkat a mindennapi tennivalók és felszínes kikapcsolódások zajos partjától, és át kell kelnünk arra a másik, csöndesebb partra, ahol olyan bensőséges otthonosság fogad, amellyel csak nagyritkán ajándékoz meg zaklatott világunk.
Ez a túlpart sokszor nincs is olyan távol. Megérinthet bennünket, ha a nyárban rajtafelejtjük szemünket egy mezei virágon vagy amikor a hegycsúcson fújó szélben elénk tárul a gyönyörű kilátás. Talán egy jó beszélgetésben érünk el erre a túlsó partra, talán egy hegyi falu kápolnájának csöndjében…”
Jó utat kívánok hát a túlsó partra, gazdag vakációs napokat, valódi szabadságot, testi-lelki felüdülést!
Abt Berthold Heigl OMC - Eisenbarth Kriszta: Vakációs gondolatok - SzePi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése