Nagycsütörtök

The Refectory with the Last Supper after restoration 1498
Convent of Santa Maria delle Grazie, Milan

A mai estén az utolsó vacsorára emlékezünk, felidézzük Jézus szolgáló szeretetét, amellyel megmosta a tanítványai lábát, és átéljük az oltáriszentség alapítását. A búcsúzó Krisztus saját testét és vérét hagyta ránk, hogy lelkünket táplálja, és keresztáldozata állandóan közöttünk lévő valóság legyen.

(Forrás: Új Ember Kiadó - A Szent Háromnap liturgiája)

Kiv 12,1-8.11-14; Zs 115; 1Kor 11,23-26; Jn 13,1-15

nagycsütörtök: az →utolsó vacsora, Jézus elárultatásának és elfogatásának napja, a →húsvéti szent háromnap első napja, az →olajszentelés az →Oltáriszentség alapításának ünnepe.

(Forrás: Magyar Katolikus Lexikon)

Leonardo da Vinci (1452-1519) - The Last Supper (1495-1498)

Itt egész közelről megnézhető: Web Gallery of Art

Leonardo mester már hónapok óta festette az Utolsó vacsora képét...

SzePi - Judás megtérése

- o -

Fájdalmak férfia - Vir Dolorum - Man of Sorrows

Geertgen tot Sint Jans - Man of Sorrows (1495)

(Kép forrása: Web Gallery of Art)

Isten (Szenvedő) Szolgája (Ebed Jahve)

Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották.
A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata.

(Izajás 53.1-10)

He was despised and rejected by men, a man of sorrows, and familiar with suffering. Like one from whom men hide their faces he was despised, and we esteemed him not.
Surely he took up our infirmities and carried our sorrows, yet we considered him stricken by God, smitten by him, and afflicted.
But he was pierced for our transgressions, he was crushed for our iniquities; the punishment that brought us peace was upon him, and by his wounds we are healed.

(Iz.53,3-5)

- o -