Nevelés

"...miért dolgozik a szülő éjt nappallá téve. Azt mondja, azért, hogy megkeresse azt a pénzt, amit a gyereke elkölt addig, amíg nem ér rá vele foglalkozni. Vagyis, hogy megkeresse azt a pénzt, amelyen a gyerekét kiszolgáltatja idegen nevelési tényezőknek; vagyis, hogy megkeresse azt a pénzt, amelyen egy idegent kap vissza felnőttként.
(...)
Alapvetően, a Pápánk mondja a Föld Sójában, a hit döntés. A hit az egy döntés. Testvérek, a mai korban egy döntésképtelen ifjúság nevelődik föl. Ez egy alapgondunk. A hit az egy döntés. Ez a döntésképtelenség kialakul amiatt is, a buta szlogen ugye, hogy adjunk meg a gyereknek mindent, ne nélkülözzön. És mindent megkap a gyerek, inkább mi magunk nélkülözünk. És nem teszünk jót. Mert egy akarat nélküli ember fejlődik ki. Aki soha nem mondott le semmiről se, s aki nem tud dönteni.
(...)
Egy nagyon kemény mondatot mondott az egyik előadó. Azt mondta, hogy az a család, az a házasság, amely nincs nyitva az életre és a szeretetre, nem tudja továbbadni a hitet, ha ráncigálja a gyerekét a templomba, akkor se. Mert elzártnak lenni a szeretet felé, a hitvestársi szeretet fele, vagy elzártnak lenni az élet fele, azt jelenti, hogy az Isten fele vagyok elzárt, bezárult. Ez nagyon kemény kritika. A konferencián tulajdonképpen a hogyan adjuk tovább a hitet, a hit továbbadása a családban, egy kulcsmondat volt. Keressétek először az Isten országát, s a többi majd mind hozzáadatik nektek. Látszólag nesze semmi, fogd meg jól. De ezen múlik alapvetően, hogy továbbmegy-e a családban a hit. Mit jelent az Isten országát keresni? Tenni Isten akaratát. Ott van jelen az Isten országa, ahol elfogadják az ő akaratát. És mi az ő akarata? Az, hogy szeressétek egymást, amint én titeket. Önfeláldozóan. És ahol ez a légkör van, ott megszületik a hit.
(...)
Szent az, akin átragyog az Isten. Szent az, akivel ha találkozol, semmi kételyed, hogy ne lenne Isten. Szent az, aki ember. Azt mondja Thomas Merton, hogy az életszentség nem a tökéletesség. A tökéletesség -- tessék figyelni, mert gyereknevelés ám ez is -- a tökéletesség az lehet a hiúság kifinomult formája: én különb vagyok, mint a másik. A szentség, az az emberrel szolidáris Isten élete bennem."

Bíró László idézi:
"A fiataloktól nem szabad megtagadni a tisztaságra nevelést. Mert a fejlődésüket segíti elő. Kultúránk, amely individuális, lemosolyogja a tisztaságot, sőt, a fogalmat is feledteti. A tisztaság nem azt jelenti, hogy elutasítunk valamit, hanem azt, hogy erőt szabadítunk föl a szeretetre. A szexualitás tagadása nem érték. De a tisztaság érték, mert segít, hogy megszabaduljunk egoizmusunktól, hogy szeretetben éljünk. Mindent a szeretet alá kell rendelni (még a házasságban is, tessék elhinni). Ha a szeretet nem uralja a szexualitásunkat, nem tud személyes gesztussá válni. A tisztaság nem a test megvetése, hanem fölemelése. Harmonizálja a testet a személlyel. Elősegíti az önuralmat, kontrollálja a szexualitást, segít annak célszerű megélésében, nyitottá teszi az embert a másik személye, mint Isten ajándéka felé. A szexualitás nem csak biológia, a személyes gazdagságunkhoz tartozik, a személy kifejeződésének formája. Annyiban érték, amennyiben integrálódik a személy egészébe. Az ember teste, mely női és férfi, az ember személyéhez tartozik, ezért a másik testét nem lehet csak úgy használni, birtokolni, a szexualitást csak a teljes önátadásban élhetjük meg."

(Forrás: Bíró László előadása, 2009. január 23.)

Bíró László

És két dal...