"Nehéz a szeretettel teli élet, de nem sivár és elismerés nélküli. Ténylegesen ez az egyedüli igazán emberi és boldog élet, mert ez van teli törődéssel, amely mély, mint az élet, széles, mint az egész világ, és oly távolra érő, mint az örökkévalóság.
Csak amikor elhatároztuk, hogy szeretünk, és elfogadtuk, hogy elfelejtjük önmagunkat, akkor találhatjuk meg saját beteljesülésünket. Észrevétlenül és misztikusan jön el, mint Isten kegyelme. De észre fogjuk venni, és észre fogják venni bennünk.
A kopernikuszi fordulatot fogjuk véghezvinni, amely figyelmünk és szívünk fókuszát áthelyezi mások javára és beteljesülésére; és jóllehet ez az átalakítás semmit sem keresett a maga számára, mégis mindent megkapott.
Végső soron az a szeretetre méltó személy, aki eldöntötte és elkötelezte magát arra, hogy szeret."
(Forrás: John Powell: Miért félek a szeretettől?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése