- A hipermarketekben már kilóra lehet komolyzenei CD-t venni!
- Tényleg? Hozzá má' egy kiló Lisztet!
2009. október 31., szombat
2009. október 28., szerda
"És köntösömre sorsot vetettek"
- Szereted a virágokat?
- Természetesen. Miért ne?
- Ez az ország tele van vadvirággal. S most van itt az idejük. Később nagy a szárazság, és akkor elhervadnak. Idén különös bőségben vannak.
Széles mozdulattal végigmutatott az egész domboldalon.
- Nézd, uram, micsoda pazar változatosság!
(...)
- Nagy szerelmese lehetsz a természetnek.
- Csak ez utóbbi néhány éve, uram. Azelőtt úgy elmentem a virágok mellett, hogy meg se láttam őket, mint a legtöbb ember. A hasznos növényeket persze ismertem: a lent meg a búzát, a zabot, árpát és a lóherét, de bizony nem sokat törődtem a virágokkal, amíg össze nem találkoztam valakivel, aki jól ismerte valamennyiüket.
Hangja olyan álmodozóan visszaemlékező lett...
- Jól ismerte a virágokat. Az ember azt hihette volna, hogy a virágok a barátai, úgy tudott beszélni róluk. Egy nap odaszólt néhányunknak, akik együtt jártunk vele, hogy álljunk meg és figyeljünk meg egy vad liliommezőt. "Látjátok milyen pazarul vannak öltözve!" - mondta. - "Nem dolgoznak, nem fonnak, de Salamon királynak sem volt ilyen öltözete".
- Szerette a szépet. De nem igen lehetett gyakorlati ember. Nem volt a munka híve?
- De igen. Vallotta, hogy az emberek legyenek szorgalmasak, de azt tartotta, hogy legtöbbjük túl sokat törődik a testével: a ruházattal, az élelemmel, a vagyon halmozásával, a csűrök megnagyításával.
- Ez úgy hangzik, mintha nemigen lett volna takarékos.
- Nem volt hanyag. Ha akarja, nagy vagyona lehetett volna. Foglalkozására nézve ács volt, méghozzá nagyon ügyes ács. Élvezet volt nézni, hogyan bánt az éles szerszámokkal. Ha gerendákat illesztett össze, azok olyanok lettek, mintha úgy nőttek volna. Mindig nagy tömeg verődött össze a műhelye körül s figyelték, hogyan dolgozik; gyerekek az egész faluból. Jól értett a gyerekekhez, de az állatokhoz és a madarakhoz is. (...) Igen. Volt benne valami nagyon vonzó vonás. Amikor eljött a műhelyből, hazafele menet mindig egy sereg gyerek meg kutya követte. Minden az övé volt, de neki soha nem volt semmije. Gyakran mondta, hogy sajnálja azokat, akik mindegyre fáradoznak, tervezgetnek, aggodalmaskodnak és csalnak csak azért, hogy vagyont gyűjtsenek össze, azután pedig őrizhetik, hogy el ne lopják a tolvajok, vagy a rozsda meg a moly meg ne eméssze.
- Különleges ember lehetett, hogy nem kívánt semmit sem magának.
- De sohasem érezte magát szegénynek! Az igazság lelke volt meg benne. Ez kevés ember mondhatja el magáról.
- Az igazság lelke? De különöseket beszélsz!
- Nem is olyan különös, ha jól meggondolod. Az igazságra való képesség nem megvetendő dolog. Az emberek szívesen fogadják barátjuknak azt, aki többre becsüli az igazságot a földi javaknál. Szinte minden ember szeretne becsületes lenni, de az igazság lelkét nem nyerheti el az, akinek a szíve földi dolgok után sóvárog. Ezért tódultak az emberek az után az ács után és lesték minden szavát: megvolt benne az igazság lelke.
- Mindenkire ilyen hatással volt?
- Majdnem mindenkire. Ó, néha olyanok, akik nem ismerték, megkísérelték, hogy félrevezessék őt saját maguk felől, de tudod, ő olyan tökéletes volt az igazságban, hogy nem lehetett hazudni neki, sem annak mutatni magát, ami nem volt az ember. Ez egyszerűen lehetetlen volt, akár szóval, akár hanghordozással, akár viselkedéssel. S mihelyt erre rájöttek az emberek, abba is hagyták az alakoskodást s maguk is igazat kezdtek beszélni. Némelyiküknek új élményt jelentett ez és a szabadság érzetét keltette fel bennük. Ezért szerették annyira. Hazudni nem tudtak neki, így hát igazat mondtak, és... és az igazság szabaddá tette őket.
- Barátod bizonyára filozófus volt. Olvasta a klasszikusokat?
- Nem hiszem. Ő mindezt csak úgy... tudta!
---
- Ez a hit - jelentette ki határozottan - nem olyan, mint egy házra szóló szerződési irat, amelynél fogva teljes birtokjoggal élhet valaki a házban. Inkább egy szerszámkészlethez hasonlít, amellyel az ember házat építhet magának. A szerszámok annyit érnek, amennyit csinál velük. Ha leteszi, értéktelenek, amíg újra kézbe nem veszi.
Részletek Lloyd C. Douglas "És köntösömre sorsot vetettek" című könyvéből
- Természetesen. Miért ne?
- Ez az ország tele van vadvirággal. S most van itt az idejük. Később nagy a szárazság, és akkor elhervadnak. Idén különös bőségben vannak.
Széles mozdulattal végigmutatott az egész domboldalon.
- Nézd, uram, micsoda pazar változatosság!
(...)
- Nagy szerelmese lehetsz a természetnek.
- Csak ez utóbbi néhány éve, uram. Azelőtt úgy elmentem a virágok mellett, hogy meg se láttam őket, mint a legtöbb ember. A hasznos növényeket persze ismertem: a lent meg a búzát, a zabot, árpát és a lóherét, de bizony nem sokat törődtem a virágokkal, amíg össze nem találkoztam valakivel, aki jól ismerte valamennyiüket.
Hangja olyan álmodozóan visszaemlékező lett...
- Jól ismerte a virágokat. Az ember azt hihette volna, hogy a virágok a barátai, úgy tudott beszélni róluk. Egy nap odaszólt néhányunknak, akik együtt jártunk vele, hogy álljunk meg és figyeljünk meg egy vad liliommezőt. "Látjátok milyen pazarul vannak öltözve!" - mondta. - "Nem dolgoznak, nem fonnak, de Salamon királynak sem volt ilyen öltözete".
- Szerette a szépet. De nem igen lehetett gyakorlati ember. Nem volt a munka híve?
- De igen. Vallotta, hogy az emberek legyenek szorgalmasak, de azt tartotta, hogy legtöbbjük túl sokat törődik a testével: a ruházattal, az élelemmel, a vagyon halmozásával, a csűrök megnagyításával.
- Ez úgy hangzik, mintha nemigen lett volna takarékos.
- Nem volt hanyag. Ha akarja, nagy vagyona lehetett volna. Foglalkozására nézve ács volt, méghozzá nagyon ügyes ács. Élvezet volt nézni, hogyan bánt az éles szerszámokkal. Ha gerendákat illesztett össze, azok olyanok lettek, mintha úgy nőttek volna. Mindig nagy tömeg verődött össze a műhelye körül s figyelték, hogyan dolgozik; gyerekek az egész faluból. Jól értett a gyerekekhez, de az állatokhoz és a madarakhoz is. (...) Igen. Volt benne valami nagyon vonzó vonás. Amikor eljött a műhelyből, hazafele menet mindig egy sereg gyerek meg kutya követte. Minden az övé volt, de neki soha nem volt semmije. Gyakran mondta, hogy sajnálja azokat, akik mindegyre fáradoznak, tervezgetnek, aggodalmaskodnak és csalnak csak azért, hogy vagyont gyűjtsenek össze, azután pedig őrizhetik, hogy el ne lopják a tolvajok, vagy a rozsda meg a moly meg ne eméssze.
- Különleges ember lehetett, hogy nem kívánt semmit sem magának.
- De sohasem érezte magát szegénynek! Az igazság lelke volt meg benne. Ez kevés ember mondhatja el magáról.
- Az igazság lelke? De különöseket beszélsz!
- Nem is olyan különös, ha jól meggondolod. Az igazságra való képesség nem megvetendő dolog. Az emberek szívesen fogadják barátjuknak azt, aki többre becsüli az igazságot a földi javaknál. Szinte minden ember szeretne becsületes lenni, de az igazság lelkét nem nyerheti el az, akinek a szíve földi dolgok után sóvárog. Ezért tódultak az emberek az után az ács után és lesték minden szavát: megvolt benne az igazság lelke.
- Mindenkire ilyen hatással volt?
- Majdnem mindenkire. Ó, néha olyanok, akik nem ismerték, megkísérelték, hogy félrevezessék őt saját maguk felől, de tudod, ő olyan tökéletes volt az igazságban, hogy nem lehetett hazudni neki, sem annak mutatni magát, ami nem volt az ember. Ez egyszerűen lehetetlen volt, akár szóval, akár hanghordozással, akár viselkedéssel. S mihelyt erre rájöttek az emberek, abba is hagyták az alakoskodást s maguk is igazat kezdtek beszélni. Némelyiküknek új élményt jelentett ez és a szabadság érzetét keltette fel bennük. Ezért szerették annyira. Hazudni nem tudtak neki, így hát igazat mondtak, és... és az igazság szabaddá tette őket.
- Barátod bizonyára filozófus volt. Olvasta a klasszikusokat?
- Nem hiszem. Ő mindezt csak úgy... tudta!
---
- Ez a hit - jelentette ki határozottan - nem olyan, mint egy házra szóló szerződési irat, amelynél fogva teljes birtokjoggal élhet valaki a házban. Inkább egy szerszámkészlethez hasonlít, amellyel az ember házat építhet magának. A szerszámok annyit érnek, amennyit csinál velük. Ha leteszi, értéktelenek, amíg újra kézbe nem veszi.
Részletek Lloyd C. Douglas "És köntösömre sorsot vetettek" című könyvéből
a jobbik részt választotta
Útjukon betértek egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta házába. Ennek volt egy húga, Mária. Ez odaült az Úr lábához és hallgatta a szavait. Márta meg sürgött-forgott, végezte a háziasszonyi teendőket.
Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!"
Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."
(Lk 10.38-42)
Egyszer csak megállt: "Uram - méltatlankodott -, nem törődöl vele, hogy húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki? Szólj neki, hogy segítsen nekem!"
Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."
(Lk 10.38-42)
2009. október 26., hétfő
Antióchia hétvégéről
Antióchia - Fiatalok szolgálata fiataloknak
"Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit." (Jn 10.28-29)
2009. október 18., vasárnap
2009. október 11., vasárnap
Gondolatok a Mexikói Katolikus Családkongresszusról
Bíró László a Mexikói Katolikus Családkongresszusról:
- A család emberi és vallási értékekre nevel
- a család az egyházban prioritást élvez, mivel a család a jövő
- a család gyógyítja az individualizmus okozta sebeket
- a család értéket közvetít: az intézmény kívülről akasztja rá az emberre a vélt vagy valós értékeket, ezzel szemben a családban a szülő szeretetén és eleven példáján keresztül belsővé válik az érték
- a család nem idea, hanem realitás - család létének 2 reménye: Isten kegyelme és az emberi szív vágya
- fontos ünnepelni a családot (család evangélium, örömhír), tanúskodni az értékéről és tudatosítani, hogy az ember legfontosabb támasza
- két teremtéstörténet: 6 napos (Ter 1,1-2,4a) - embert Isten képmására és szaporodjatok, sokasodjatok; másik teremtés történet (Ter 2,4b-3,24) - nem jó az embernek egyedül lennie (a leánykérő hangulata: mikor a kérő letérdel a leány elé - nélküled koldus vagyok)
- a két nemet riválissá a bűn teszi
- Mt 19.3-9 ("El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?") - farizeusi szemlélet a konkrét helyzetet leszűkítő látásában kérdez, ezzel szemben Jézus a dolgok eredeti rendeltetése alapján: Kezdetben hogy volt? Mi mire való?
- Isten és etikai elvek nélkül nincs érték
- lehet nem hallgatnak meg, amikor az értékekről beszélsz, de ez nem gátol meg abban, hogy éld az értékeket - éld az önátadó szeretetet
- Nincs más jövő csak újraindulni Krisztustól
- A Házasság igen egymásra, az abortusz nem, amivel a házastársak begyakorolják a nem-et és egymásra is nem-et mondanak (válás).
- az ifjúságnak joga van a tisztaságra nevelésre, ez a fejlődését segíti elő; erőt szabadít fel a szeretetre; tisztaság hozzájárul a kapcsolat gazdagságához; szeretetnek alávetve a személyiségbe integrálni a szexualitást
- a szexualitás az ember személyéhez tartozik, a személy kifejezési formája
- Család és a média: régen azok szóltak az emberekhez, akiknek mondanivalójuk volt; most azok, akik el akarnak valamit adni az embereknek; válogassuk meg tudatosan mit nézünk
Egy püspök a párkapcsolatról, szexualitásról...
Már nem fért bele az interjú szövegébe az a gondolatmenete, hogy a média is lehetne nyitottabb az egyház felé, így könnyebben kommunikálnának. Az emberek újra a hit értékei felé fognak fordulni, állítja, és mély meggyőződéssel érvel amellett, hogy érdemes várni a szexszel a házasságig. A Miskolci Katolikus Egyetemi Lelkészség meghívására az egyetemre látogató Bíró László püspököt kérdeztük.
- Elsőre kicsit furcsa, hogy egy katolikus püspök beszél a párkapcsolatról, szexualitásról...
- Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy egy orvosnak nem kell betegnek lennie, hogy gyógyítani tudjon. Ha egy házas ember beszélne a házasságról, ő sem csak a sajátjáról beszélne. A papokat nagyon sokan megajándékozzák az őszinte bizalommal, így sok indirekt tapasztalatot szereztem. Az időm nagy részét családgondozásra, pasztorációra fordítom, van módom látni, mi is az a házasság.
- Mintha az egyházból, a templomok padsoraiból hiányozna az egyetemista korosztály.
- Nagyon nehéz egy fiatalnak tiszta képet kapnia papságról, egyházról, vallásról, erkölcsi elvekről. Sokan csak filmekben látnak klasszikusan öltözött papot. Számos alkalommal meglepődve áll szemben velem egy fiatal, hogy „jé, ilyen egy püspök!” Nagyon dezinformált egyházképpel rendelkeznek, nem tudják elképzelni, hogy a pap a valóság talaján állhat. Eszembe jut, most volt a Családok Kongresszusa Valenciában, és ott mondta egy előadó, hogy a nyugati társadalmakban az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, amit például az élettársi viszony jelent, és visszatérnek a stabil házassághoz.
- Akkor lehetségesnek tart a jövőben egyfajta tömeges visszatérést az egyházhoz?
- Igen, föltétlenül, de azt nem tudom, mennyire lesz ez tömeges. A fiatalok vékony rétege nagyon tisztán, nagyon határozott irányba próbál élni. Azt sem tudom, hogy a tömegeket meddig lehet - ahogy valaki megfogalmazta - filozófiai alapot nélkülöző, családellenes, hazugságra épített filozófiával, demagógiával félrevezetni. Sok mindentől függ, hogy a tömegek mikor jutnak el az erkölcsi elveket követő gondolkodáshoz és ítélkezéshez. A gondolkodó ember azért lassan felkapja a fejét, és tudja, hová kell állni.
- Elég nagy felhördülés tapasztalható a fiatal generációk körében, amikor szóba kerül, hogy az egyház a szexuális életet csak a házasságban képzeli el. Ma azért nehezebb ezt megélni, mint régen.
- Van egy szerelmesekből álló csoportom. Volt egy olyan két hét, amikor eldöntötték, hogy egy kisujjal sem érnek egymáshoz a párok. A résztvevők túlnyomó többsége végigcsinálta a dolgot, és megdöbbentő tapasztalatokról számoltak be. Mivel nem volt testi érintkezés, a fennmaradó időben elkezdtek beszélgetni, elmozdultak egy mélyebb dialógus felé. Magam is meglepődtem, amikor egy későbbi jegyespár elmondta, hogy azóta is abból az időszakból élnek. Én bátorítóan szeretek beszélni a tisztaság gyümölcseiről. Az a gondolkodás, ami látszólag felszabadítja a testet, sokkal inkább leválasztja róla a személyt. Egyedül az ember képes a gesztusaihoz hozzáadni önmagát, kifejezni velük belső lelkiállapotát, érzéseit. A szerelem gesztusai egyenlők az önátadás gesztusaival, vagyis ha lelkileg nem adom oda magam, de a testemet igen, akkor nem emberi cselekedet történik. Nem is kell kereszténynek lenni ennek belátásához, a gondolkodó ember magatartása a tisztán, felelősséggel megélt szerelem, a valódi önátadás.
A saját generációm annak idején tartotta a tisztaságot, de lehet, hogy magában meglehetősen dühös volt a hatodik parancsolatra. Az igaz, hogy ma minden percben rengeteg szexuális inger ömlik ránk a médiából, mégis a már emlegetett réteg sokkal határozottabban, természetesebben él tisztaságban, szinte erőlködés nélkül. Egyfajta ellenreakcióként a sok benyomásra.
- Mehet tönkre házasság amiatt, hogy nem tudják a felek egymásról, milyenek az ágyban?
- Házasoktól tanultam meg a választ: ha két ember között megvan a lelki, szellemi kapcsolat, akkor a testi kontaktus beáll. Fordítva egyáltalán nem biztos, hogy igaz. A tönkrement kapcsolatok nagy részében a testi kapcsolat megvan, de mögötte, a mélyben nincs kommunikációs bázis, lelki egység. Az udvarlási szakaszban az érzések szintjén kell beszélgetéseket folytatni, egymást megismerni, családi hátteret megnézni és még ezerféle dolgot megtenni. Inkább ilyenekre kellene helyezni a hangsúlyt.
- Miért nem elég az élettársi viszony, ami jóval egyszerűbbnek tűnik, mint a házasság?
- Egyszer feltettem a következő kérdéseket valakinek, aki hasonlót kérdezett. Tudja-e, hogy az élettársi viszonyból fele annyi gyermek születik, mint a házasságból? Tudja-e azt, hogy az élettársi viszonyban lévők nem hordozzák el az öregjeiket, egymást, a következő nemzedéket? Tudja-e hogy azok a nők, akik úgy mennek el szülni, hogy már nincsenek együtt a gyerekük apjával, a gyermekek hatvan százaléka élettársi viszonyban fogant? Az élettársi viszony nem alternatívája a házasságnak, mert lelkük mélyén az emberek a teljes elköteleződésre vágynak. Egy lány mesélte, hogy sokan sírtak az esküvőjén, mert ők soha nem fogják hallani azt, hogy „Igen, Isten szent színe előtt feleségül veszlek téged”, mert a társuk nem hajlandó erre. A skandináv országokban és Észak-Amerikában, ahol először liberalizálták a házasságot, ismét növekszik a házasságkötők száma. Ez is egyfajta népszavazás.
Forrás: MERtnet
- Elsőre kicsit furcsa, hogy egy katolikus püspök beszél a párkapcsolatról, szexualitásról...
- Erre a kérdésre azt szoktam válaszolni, hogy egy orvosnak nem kell betegnek lennie, hogy gyógyítani tudjon. Ha egy házas ember beszélne a házasságról, ő sem csak a sajátjáról beszélne. A papokat nagyon sokan megajándékozzák az őszinte bizalommal, így sok indirekt tapasztalatot szereztem. Az időm nagy részét családgondozásra, pasztorációra fordítom, van módom látni, mi is az a házasság.
- Mintha az egyházból, a templomok padsoraiból hiányozna az egyetemista korosztály.
- Nagyon nehéz egy fiatalnak tiszta képet kapnia papságról, egyházról, vallásról, erkölcsi elvekről. Sokan csak filmekben látnak klasszikusan öltözött papot. Számos alkalommal meglepődve áll szemben velem egy fiatal, hogy „jé, ilyen egy püspök!” Nagyon dezinformált egyházképpel rendelkeznek, nem tudják elképzelni, hogy a pap a valóság talaján állhat. Eszembe jut, most volt a Családok Kongresszusa Valenciában, és ott mondta egy előadó, hogy a nyugati társadalmakban az emberek belefáradtak a bizonytalanságba, amit például az élettársi viszony jelent, és visszatérnek a stabil házassághoz.
- Akkor lehetségesnek tart a jövőben egyfajta tömeges visszatérést az egyházhoz?
- Igen, föltétlenül, de azt nem tudom, mennyire lesz ez tömeges. A fiatalok vékony rétege nagyon tisztán, nagyon határozott irányba próbál élni. Azt sem tudom, hogy a tömegeket meddig lehet - ahogy valaki megfogalmazta - filozófiai alapot nélkülöző, családellenes, hazugságra épített filozófiával, demagógiával félrevezetni. Sok mindentől függ, hogy a tömegek mikor jutnak el az erkölcsi elveket követő gondolkodáshoz és ítélkezéshez. A gondolkodó ember azért lassan felkapja a fejét, és tudja, hová kell állni.
- Elég nagy felhördülés tapasztalható a fiatal generációk körében, amikor szóba kerül, hogy az egyház a szexuális életet csak a házasságban képzeli el. Ma azért nehezebb ezt megélni, mint régen.
- Van egy szerelmesekből álló csoportom. Volt egy olyan két hét, amikor eldöntötték, hogy egy kisujjal sem érnek egymáshoz a párok. A résztvevők túlnyomó többsége végigcsinálta a dolgot, és megdöbbentő tapasztalatokról számoltak be. Mivel nem volt testi érintkezés, a fennmaradó időben elkezdtek beszélgetni, elmozdultak egy mélyebb dialógus felé. Magam is meglepődtem, amikor egy későbbi jegyespár elmondta, hogy azóta is abból az időszakból élnek. Én bátorítóan szeretek beszélni a tisztaság gyümölcseiről. Az a gondolkodás, ami látszólag felszabadítja a testet, sokkal inkább leválasztja róla a személyt. Egyedül az ember képes a gesztusaihoz hozzáadni önmagát, kifejezni velük belső lelkiállapotát, érzéseit. A szerelem gesztusai egyenlők az önátadás gesztusaival, vagyis ha lelkileg nem adom oda magam, de a testemet igen, akkor nem emberi cselekedet történik. Nem is kell kereszténynek lenni ennek belátásához, a gondolkodó ember magatartása a tisztán, felelősséggel megélt szerelem, a valódi önátadás.
A saját generációm annak idején tartotta a tisztaságot, de lehet, hogy magában meglehetősen dühös volt a hatodik parancsolatra. Az igaz, hogy ma minden percben rengeteg szexuális inger ömlik ránk a médiából, mégis a már emlegetett réteg sokkal határozottabban, természetesebben él tisztaságban, szinte erőlködés nélkül. Egyfajta ellenreakcióként a sok benyomásra.
- Mehet tönkre házasság amiatt, hogy nem tudják a felek egymásról, milyenek az ágyban?
- Házasoktól tanultam meg a választ: ha két ember között megvan a lelki, szellemi kapcsolat, akkor a testi kontaktus beáll. Fordítva egyáltalán nem biztos, hogy igaz. A tönkrement kapcsolatok nagy részében a testi kapcsolat megvan, de mögötte, a mélyben nincs kommunikációs bázis, lelki egység. Az udvarlási szakaszban az érzések szintjén kell beszélgetéseket folytatni, egymást megismerni, családi hátteret megnézni és még ezerféle dolgot megtenni. Inkább ilyenekre kellene helyezni a hangsúlyt.
- Miért nem elég az élettársi viszony, ami jóval egyszerűbbnek tűnik, mint a házasság?
- Egyszer feltettem a következő kérdéseket valakinek, aki hasonlót kérdezett. Tudja-e, hogy az élettársi viszonyból fele annyi gyermek születik, mint a házasságból? Tudja-e azt, hogy az élettársi viszonyban lévők nem hordozzák el az öregjeiket, egymást, a következő nemzedéket? Tudja-e hogy azok a nők, akik úgy mennek el szülni, hogy már nincsenek együtt a gyerekük apjával, a gyermekek hatvan százaléka élettársi viszonyban fogant? Az élettársi viszony nem alternatívája a házasságnak, mert lelkük mélyén az emberek a teljes elköteleződésre vágynak. Egy lány mesélte, hogy sokan sírtak az esküvőjén, mert ők soha nem fogják hallani azt, hogy „Igen, Isten szent színe előtt feleségül veszlek téged”, mert a társuk nem hajlandó erre. A skandináv országokban és Észak-Amerikában, ahol először liberalizálták a házasságot, ismét növekszik a házasságkötők száma. Ez is egyfajta népszavazás.
Forrás: MERtnet
2009. október 8., csütörtök
Jubileumi gondolatok két előadásból
A 15 éves Jubileumi Antióchiás Hétvégén elhangzott 2 előadásból gondolattöredékek...
Bíró László
Bíró László püspök úr "Hogy majdan boldog házasok legyünk" című előadásából:
---
Blanckenstein Miklós helynök úr "Keresztény küldetésünk" című előadásából:
Blanckenstein Miklós
(Forrás: Köszönet érte F.Zs.-nak, aki lejegyezte és megosztotta ezeket a gondolatokat.)
Bíró LászlóBíró László püspök úr "Hogy majdan boldog házasok legyünk" című előadásából:
- a boldogságot önmagam szétajándékozása adja
- II. János Pál pápa apostoli buzdítása (írás a három életformáról, Vita Consecrata)
- arra vagyunk meghívva, hogy megmutassuk másoknak, Isten mennyire szeret minket
- csak valakiért lehet élni, valamiért nem (házastársakért --> Istenért)
- a készület ugyanaz mind a három életformára: felkészülés arra, hogy szeretni tudjak
- ennek két része van: önátadás és elfogadás
- önátadás: Mit tett Krisztus? - "Én vagyok az élő Kenyér." Megenni... ha engem kéne, vajon mennyi mérgező anyagot vinnék a másik szervezetébe? "Fogyaszthatóvá kell tenni magam", ajándékká kell tenni magam!
- EGÉSZ emberré kell válnom; ajándékká lennem: fizikailag, lelkileg, szellemileg
- Mennyire van ez a 3 terület egyensúlyban bennem? Mennyire áll minden a lélek vezetése alatt?
- Ugye nem csak önmagam torzójával akarom meglepnem a másikat?
- elfogadás: Miért szeretem a másikat? Minden fizikai tulajdonsága megvénül... Amíg meg tudom mondani, konkrétan milyen vonásai miatt szeretem, lehet, hogy csak kedvelem... ÖNMAGA miatt kell szeretnem. (Jó, hogy te TE vagy. Elfogadlak úgy, ahogy vagy.)
- Ehhez először magamat kell elfogadnom. Ha nem tudom elfogadni, hogy én vagyok X, hogyan fogadnám el, hogy a másik Y?
- Fontos örülnöm annak, amit meg tudok valósítani, és annak, hogy egyáltalán vagyok.
- Az élethez fegyelem kell.
- Miből ismerhető fel Isten akarata? - Adottságaimból, körülményeimből; minél kevesebb az önzés a döntésemben, annál valószínűbb, hogy az Úr akarata szerint van
- Amikor boldogító vagyok, akkor vagyok igazából boldog.
- A szeretet nélküli szerelem vakká tesz, a szeretetben való szerelem látóvá. Tudom a másik végességeit, és azzal együtt szeretem.
- Ettől boldogító a szerelem, hogy tetőtől talpig elfogadott vagyok.
- Tisztaság: a szexualitásnak a SZEMÉLY alá rendelése.
- Az ember az egyetlen lény, aki a gesztusaihoz odaadhatja önmagát. Ha ezt nem teszi, nem emberi.
- Ha két személy között lelki- szellemi egység van, akkor testi síkon is harmonikus lesz a kapcsolat.
- fontos: közös lelkivezető, megtanulni kommunikálni, megtanulni beszélni a hit dolgairól
- Rengeteg későbbi veszekedéstől meg lehet kímélni a házastársunkat, ha már az udvarláskor átbeszéljük a közös terveket.
- Két dolgot nem tudsz megváltoztatni a kedvesedben: az otthonról hozott mintát és a karaktert.
- Tudni kell egészségesen, jókat veszekedni már az udvarlás alatt! :)
- Meg kell ismerni egymás szellemi életét.
- A tisztasággal be lehet gyakorolni a fegyelmet.
- Higgy abban, hogy a házasságod szép lesz! Álmodjatok boldog házasságot!
---
Blanckenstein Miklós helynök úr "Keresztény küldetésünk" című előadásából:
Blanckenstein Miklós- ÉLETSZENTSÉG: az Istennel élni itt és most
- minden tettem megvizsgálom - hogyan hat az Istennel való kapcsolatomra? ezzel kell mérlegelnem őket
- FELELŐS ELKÖTELEZETTSÉG a hit megvallására
- a környezetednek éreznie kell, hogy Isten van; a tetteidből, és ha kell, a beszédedből is
- A másik ember fontos Istennek - ezért kell neki felkínálnom szeretetem
- a tanúságtételnek MŰVÉSZETE van: hallgatni és személyesen megszólítani a megfelelő időben...
- TISZTELET ÉS ODAFIGYELÉS A PÁPÁRA
- oda kell figyelni a pápai üzenetekre és tanításokra
- aktuális, hogy mikor mit mond
- RÉSZVÉTEL AZ APOSTOLI MUNKÁKBAN, célkitűzésekben
- adni a szükséget szenvedőknek
- adni az időmből
- a másokért való élet és cselekvés életmóddá kell, hogy váljon
- Adj életedből valami szépet Istenért!
- a közösség minőségét az elkötelezettség adja
- ELKÖTELEZETT JELENLÉT A TÁRSADALOMBAN
- tisztességesen dolgozni
- Mit jelent diákként keresztény életet élni?
- az imában állandóan Istenre bízva magam kell élnem
(Forrás: Köszönet érte F.Zs.-nak, aki lejegyezte és megosztotta ezeket a gondolatokat.)
2009. október 7., szerda
Miatyánk...
Történt egyszer, hogy valahol éppen imádkozott, és amint befejezte, tanítványai közül az egyik azt mondta neki: ,,Uram! Taníts meg minket imádkozni, ahogy János is megtanította tanítványait.'' Erre azt válaszolta nekik: ,,Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: Atyánk! Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponta, és bocsásd meg a bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek, és ne vígy minket kísértésbe.'' (Lk.11,1-4)
Klima Sándor: Miatyánk
Ne mondd azt, hogy mi,
ha önző vágyaidra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy atyánk,
ha nem tudsz gyermekként viselkedni.
Ne mondd azt, hogy jöjjön el a te országod,
ha anyagi jólétre vágysz.
Ne mondd azt, hogy bocsájtsd meg a mi vétkeinket,
ha te nem tudsz megbocsájtani embertársaidnak.
Ne mondd azt, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
ha nem gondolsz az éhezőkre.
Ne mondd azt, hogy ne vigyél minket a kísértésbe,
ha mindennap arra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy ámen,
ha nem veszed komolyan e szavakat.
E vers szerzője egy zaklatott, hajléktalan élet után 2005. november 26-án visszatért Teremtőjéhez.
Isten nyugosztalja!
Forrás: Érted vagyok 2006. január - SzePi
...vagy kicsit másképp...
MI ATYÁNK…
Ne mondd, „mi”,
ha elszigetelten élsz önzőségedben.
Ne mondd, „Atyánk”,
ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként.
Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”,
ha csak a földi dolgokra gondolsz.
Ne mondd, „szenteltessék meg a te neved”,
ha nem tiszteled.
Ne mondd, „jöjjön el a te országod”,
ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel.
Ne mondd, „legyen meg a te akaratod”,
ha nem fogadod el, amikor fájdalmas.
Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”,
ha nem aggódsz az éhezőkért.
Ne mondd, „bocsásd meg vétkeinket”,
ha haragot tartasz testvéreddel.
Ne mondd, „szabadíts meg a gonosztól”,
ha nem foglalsz állást a gonosz ellen
Ne mondd, „Ámen”,
ha nem érted meg, és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
Forrás: Virtuális Plébánia
---
Papp Lajos: Az én miatyánkom - ima
Az Úrtól tanult ima - történet
Baba yetu - Pater Noster - Vater Unser - Miatyánk - zene
Az Úr imádsága (Miatyánk) - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
...néhány nyelven...
Klima Sándor: MiatyánkNe mondd azt, hogy mi,
ha önző vágyaidra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy atyánk,
ha nem tudsz gyermekként viselkedni.
Ne mondd azt, hogy jöjjön el a te országod,
ha anyagi jólétre vágysz.
Ne mondd azt, hogy bocsájtsd meg a mi vétkeinket,
ha te nem tudsz megbocsájtani embertársaidnak.
Ne mondd azt, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma,
ha nem gondolsz az éhezőkre.
Ne mondd azt, hogy ne vigyél minket a kísértésbe,
ha mindennap arra gondolsz.
Ne mondd azt, hogy ámen,
ha nem veszed komolyan e szavakat.
E vers szerzője egy zaklatott, hajléktalan élet után 2005. november 26-án visszatért Teremtőjéhez.
Isten nyugosztalja!
Forrás: Érted vagyok 2006. január - SzePi
...vagy kicsit másképp...
MI ATYÁNK…
Ne mondd, „mi”,
ha elszigetelten élsz önzőségedben.
Ne mondd, „Atyánk”,
ha nem viselkedsz minden nap gyermekeként.
Ne mondd, „aki a mennyekben vagy”,
ha csak a földi dolgokra gondolsz.
Ne mondd, „szenteltessék meg a te neved”,
ha nem tiszteled.
Ne mondd, „jöjjön el a te országod”,
ha ezt összekevered valamiféle anyagi eredménnyel.
Ne mondd, „legyen meg a te akaratod”,
ha nem fogadod el, amikor fájdalmas.
Ne mondd, „mindennapi kenyerünket”,
ha nem aggódsz az éhezőkért.
Ne mondd, „bocsásd meg vétkeinket”,
ha haragot tartasz testvéreddel.
Ne mondd, „szabadíts meg a gonosztól”,
ha nem foglalsz állást a gonosz ellen
Ne mondd, „Ámen”,
ha nem érted meg, és nem veszed komolyan a Miatyánk szavait.
Forrás: Virtuális Plébánia
---
Papp Lajos: Az én miatyánkom - ima
Az Úrtól tanult ima - történet
Baba yetu - Pater Noster - Vater Unser - Miatyánk - zene
Az Úr imádsága (Miatyánk) - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
...néhány nyelven...
Papp Lajos - Az én miatyánkom
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor, kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!
Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz: – Merre van Istene!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram, SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor a Pokol szabadul a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram, JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, – sőt, ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg ŐT,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:
Uram, segíts, S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!
Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram, MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol, csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt? ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad, s tombol…
URAM, MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
ÁMEN.
UTÓHANG
S akkor megszólal a MESTER, keményen – szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
BÍZZATOK! Hisz' én megígértem Nektek:
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig – VELETEK MARADOK!
dr. Papp Lajos szívsebész
Forrás: SzePi
Az Úrtól tanult ima
-Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
-Igen?
-Kérlek, ne zavarj, imádkozom.
-De te megszólítottál!
-Én téged szólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
-Újra megszólítottál.
-Mit csináltam?
-Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz?
-Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a "Miatyánk"-ot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet.
-Jó, akkor mondd tovább!
-Szenteltessék meg a Te neved!
-Egy pillanat. Mire gondolsz?
-Ez azt jelenti, azt jelenti... Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez?
-Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot.
-Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is.
-Komolyan gondoltad?
-Természetesen, miért ne?
-És mit tettél ennek érdekében?
-Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkozom, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogyan azt ott fent teszed.
-Te talán nem vagy a kezemben?
-Igen..., járok a templomba...
-Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz heveskedéseiddel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogyan gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében?
-Ne mondd ezt nekem! vagyok én is olyan jó, mint mások az egyházunkban.
-Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és e szerint cselekednem.
-Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.
-Nekem is.
-Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.
-Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink, és büszke lehetek majd rád.
-Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
-A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékes lennél!
-Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!
-Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább?
-...Merjem tovább mondani?
-Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?
-Már most tudom, mit fogsz válaszolni.
-Előbb azért csak folytasd!
-Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!
-Mi van a szomszéddal?
-Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban!
-Akkor mit jelent a te imádságod?
-Nem gondolom komolyan.
-Legalább őszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol?
-Nem de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.
-Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.
-Meg tudnád tenni? De hogyan?
-Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsátok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyűlöletét, a bűneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz.
-Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy veled való kapcsolatom rendben legyen, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.
De... ...Na, jó. Megbocsátok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most őrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást!
-Na látod! Így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?
-Tulajdonképpen egészen jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.
-Még nem fejezted be az imádságodat.
-Igen, igazad van. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
-Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet!
-Mire gondolsz?
-Ne kapcsold be a tévét, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni, és érdemes-e? Gondold át, hogyan osztod be az idődet, kikkel barátkozol, miről beszélgettek! Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életben! Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak a szükség idején fordulj hozzám!
-Az utolsó mondatot nem értettem.
-De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz és ezt mondod: "Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet." Emlékszel ezekre?
-Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.
-Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteid?
-Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "Miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést veled nem terveztem.
-És hogyan folytatódik az ima?
-Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
-Tudod, milyen dicsőség lehetne ez? Minek örülnék igazán?
-Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.
-Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.
-Valóban?
-Igen, számomra a dicsőség azt jelenti, hogyha a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bűneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit fogunk tenni közösen.
-Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani!
-Majd meglátod, ezt át fogod élni!
-Köszönöm!"
Forrás: Virtuális Plébánia
-Igen?
-Kérlek, ne zavarj, imádkozom.
-De te megszólítottál!
-Én téged szólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy...
-Újra megszólítottál.
-Mit csináltam?
-Megszólítottál. Azt mondtad: Mi atyánk, aki a mennyekben vagy. És itt vagyok. Mit akarsz?
-Ezt nem gondoltam komolyan. Csak elkezdtem mondani a reggeli imádságomat. Minden reggel elmondom a "Miatyánk"-ot. Ezután mindig jól érzem magam. Olyan érzés ez, mintha elvégeztem volna a kötelességemet.
-Jó, akkor mondd tovább!
-Szenteltessék meg a Te neved!
-Egy pillanat. Mire gondolsz?
-Ez azt jelenti, azt jelenti... Ó, édes Istenem, nem tudom, mit jelent! Honnan is tudnám? Ez egyszerűen az imához tartozik. Különben mit is jelent ez?
-Tiszteletet, szentséget, mindenek felett dicséretet és csodálatot.
-Jól hangzik. Eddig sohasem gondoltam erre. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben úgy itt a földön is.
-Komolyan gondoltad?
-Természetesen, miért ne?
-És mit tettél ennek érdekében?
-Ennek érdekében? Semmit, úgy hiszem. Sokszor gondolkozom, milyen szép lenne, ha Te itt lent mindent a kezedbe vennél úgy, ahogyan azt ott fent teszed.
-Te talán nem vagy a kezemben?
-Igen..., járok a templomba...
-Nem ezt kérdeztem. Hogyan állsz heveskedéseiddel, a türelmeddel? Ezekkel mindig gondod van, nem? És hogyan gazdálkodsz a pénzeddel? Mindig minden csak neked kell? Milyen könyveket olvasol? Mit nézel a tévében?
-Ne mondd ezt nekem! vagyok én is olyan jó, mint mások az egyházunkban.
-Bocsánat, azt hittem, hogy azt kéred, legyen meg az akaratom. Ha ezt tényleg így gondolod, akkor csiszolnom kell rajtad, és e szerint cselekednem.
-Igen, természetesen. Tudom, vannak problémáim. Miután emlékeztetsz, eszembe jut egy pár dolog.
-Nekem is.
-Eddig ezeken nem sokat gondolkoztam, de azért szívesen megszabadulnék tőlük. Őszintén szólva, szívesen lennék szabad.
-Jó. Most, hogy előbbre jutottunk, dolgozzunk együtt! Biztosan lesznek győzelmeink, és büszke lehetek majd rád.
-Igen, Uram, de nekem még be kell fejeznem ezt az imádságot. Ma ez sokkal több időt vesz igénybe, mint általában szokott.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
-A kenyered megvan! Csak segítene, ha az evésben is mértékes lennél!
-Ez már mindig így lesz? Kritizálsz? Csak teljesítem vallásos kötelességemet, és egyszer csak úgy hirtelen megszólítasz, és a gyengeségeimre emlékeztetsz!
-Az imádság veszélyes dolog. Azzal hozzám fordulsz. Kérdéseket teszel fel. Ezáltal teljesen más ember lehetsz. Inkább szeretném nyomatékosabbá tenni, hogy tarts ki az imádságban! És hogy van tovább?
-...Merjem tovább mondani?
-Mit nem mersz elmondani? Mitől félsz?
-Már most tudom, mit fogsz válaszolni.
-Előbb azért csak folytasd!
-Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!
-Mi van a szomszéddal?
-Tudtam, hogy ezzel fogsz jönni! De hát a szomszéd hazugságokat mondott rólam, és emiatt mások a családomról pletykálnak. Még a pénzt sem adta meg, amivel tartozik. Megesküdtem, hogy ezt nem hagyom annyiban!
-Akkor mit jelent a te imádságod?
-Nem gondolom komolyan.
-Legalább őszinte vagy. De jónak találod azt, hogy másokra haragszol?
-Nem de talán akkor jobban leszek, ha a bosszúm betelt. Azt fogja legalább kívánni, hogy sohase legyen a közelünkben.
-Számodra ez nem lesz jobb, hanem rosszabb. A bosszú ugyanis nem tesz boldoggá. Gondold meg, mennyire boldogtalan vagy most. De én mindent megváltoztathatok.
-Meg tudnád tenni? De hogyan?
-Bocsáss meg a szomszédodnak, hiszen én is megbocsátok neked. A szomszédodnak is le kell rendeznie a gyűlöletét, a bűneit. De te szabad leszel, ha megbocsátasz, és a szívedben békesség lesz.
-Ó, igazad van! Neked mindig igazad van! Belátom, fontosabb, hogy veled való kapcsolatom rendben legyen, mint a bosszúvágyam a szomszédommal szemben.
De... ...Na, jó. Megbocsátok. Segíts neki is, hogy megtalálja a helyes utat, Uram! Ha most őrá gondolok, nyomorúságosan érezheti magát, mint mindenki, aki állandóan rosszat tesz másoknak. Kérlek, mutasd meg neki is valamilyen módon a szabadulást!
-Na látod! Így talán nem sokkal jobb? És hogy vagy most?
-Tulajdonképpen egészen jól. Azt hiszem, ha ma este lefekszem, ez lesz az első alkalom, hogy nem leszek olyan rettenetesen túlfeszített, mint eddig. Talán még jobban is fogok aludni.
-Még nem fejezted be az imádságodat.
-Igen, igazad van. És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
-Jó, akkor ezt is megteszem. De kerülj minden olyan dolgot, ami kísértésbe vihet!
-Mire gondolsz?
-Ne kapcsold be a tévét, mielőtt át nem gondolod, mit akarsz megnézni, és érdemes-e? Gondold át, hogyan osztod be az idődet, kikkel barátkozol, miről beszélgettek! Gondolkozz el azon, mi az, ami számodra becses és értékes az életben! Mindenekelőtt arra kérlek, ne csak a szükség idején fordulj hozzám!
-Az utolsó mondatot nem értettem.
-De hát ezt olyan sokszor megteszed! Valahogy belekerülsz a nehézségekbe vagy egy rossz helyzetbe, és akkor hozzám szaladsz és ezt mondod: "Uram, kérlek, segíts ki ebből, soha többé nem csinálok ilyet." Emlékszel ezekre?
-Igen, Uram. Szégyellem magam, sajnálom.
-Mindig megőriztelek. De te megtartottad az ígéreteid?
-Nem, legtöbb esetben nem. Eddig mindig azt hittem, meg tudom tenni azt, amit akarok, ha a "Miatyánk"-ot elmondom. Például ezt a mai beszélgetést veled nem terveztem.
-És hogyan folytatódik az ima?
-Tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.
-Tudod, milyen dicsőség lehetne ez? Minek örülnék igazán?
-Nem, de szívesen megtudnám. Örömet szeretnék szerezni neked. Egyre inkább kezdem érteni, milyen dicsőség lenne, ha valóban követnélek.
-Ezzel már a kérdésedet meg is válaszoltad.
-Valóban?
-Igen, számomra a dicsőség azt jelenti, hogyha a hozzád hasonló emberek valóban szeretnek engem. Jó lenne, ha látnák, hogy a kapcsolat köztünk helyreállt. Miután egyes bűneidet megbeszéltük, és ezek már nem zavarnak bennünket, csodálkozni fogsz, hogy mit fogunk tenni közösen.
-Uram, engedd meg, hogy megláthassam, mit tudunk együtt megvalósítani!
-Majd meglátod, ezt át fogod élni!
-Köszönöm!"
Forrás: Virtuális Plébánia
2009. október 5., hétfő
Jónás próféta
Jónás próféta menekülése az Úr, a feladat elől
"Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.'' Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. (...)"
Jón 1,1 - 2,1.11
Hallott gondolatok:
Menekülésre, félelemre nem lehet életutat építeni. Az vihart kavar az emberben és nem csak saját magában, de környezetében is, ahova az Isten nyugalmát kellene vinnie. Jónás lemegy a hajó fenekére és alszik, Jézus is alszik a bárkában a vihar alatt. Jónás menekül az álomba, Jézus nyugalmában alszik. Jézus, az Istennel való szoros kapcsolatából merített nyugalommal és erővel lecsendesíti a vihart a tavon, Jónás épp vihart kavar a feladat elől menekülésével, félelmével. Ne féljünk keresztjeinktől és ne kavarjunk állandó panaszkodásunkkal vihart magunk körül, másnak is meg vannak a nehézségei. Vegyük fel keresztünket, igánkat Jézussal és így "édes és könnyű" (Mt 11,30) lesz. Higgyünk benne, Ő hitt és hittel tett.
---
"... Tegyél rendet bennem
Te mindig új remény! ..."
(ákos - Ikon)
"Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd benne, hogy gonoszsága felhatolt elém.'' Felkelt erre Jónás, de azért, hogy Tarzisba meneküljön az Úr színe elől, és lement Joppéba. (...)"
Jón 1,1 - 2,1.11
Hallott gondolatok:Menekülésre, félelemre nem lehet életutat építeni. Az vihart kavar az emberben és nem csak saját magában, de környezetében is, ahova az Isten nyugalmát kellene vinnie. Jónás lemegy a hajó fenekére és alszik, Jézus is alszik a bárkában a vihar alatt. Jónás menekül az álomba, Jézus nyugalmában alszik. Jézus, az Istennel való szoros kapcsolatából merített nyugalommal és erővel lecsendesíti a vihart a tavon, Jónás épp vihart kavar a feladat elől menekülésével, félelmével. Ne féljünk keresztjeinktől és ne kavarjunk állandó panaszkodásunkkal vihart magunk körül, másnak is meg vannak a nehézségei. Vegyük fel keresztünket, igánkat Jézussal és így "édes és könnyű" (Mt 11,30) lesz. Higgyünk benne, Ő hitt és hittel tett.
---
"... Tegyél rendet bennem
Te mindig új remény! ..."
(ákos - Ikon)
2009. október 1., csütörtök
Menj és építs! – Ifjúsági találkozó Nagymaroson
Október 3-án újra sor kerül a Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra, amely a magyar katolikus fiatalok legnagyobb múltra visszatekintő – 1973 óta létező –, évente kétszer (májusban és októberben) megrendezett országos lelkinapja.
Forrás és bővebben: Magyar Kurír
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)