"A helyes kezelése a dolgoknak pedig nem túl bonyolult. Mindössze annyit kell felmérnünk, hogy valóban tudom-e önzetlenül szeretni azt az embert, nem török-e össze attól, ha más is szeretni fogja, és akkor is tudom-e tovább szeretni? (...)
Aki igazán szereti a másikat, nem teheti meg, hogy olyan helyzetbe sodorja, hogy évek múltán derüljön ki: nem összeillő párost alkotnak. Ez rút átverése a szeretett félnek, felelőtlen, önző, agresszív hozzáállás, márpedig ezekben a fogalmakban, magatartásokban sehol sem lelhető fel a másik a másik iránt érzett tisztelet, felelősség, szeretet. Nem tehetem meg a másikkal, hogy elrabolom az éveit, csak azért, mert a vágyaimnak nem tudtam gátat szabni. Ugyanis roppant szerelmesek lehetünk egy hozzánk nem illő partnerbe is, akár évekig is, mely aztán általában kegyetlen fájdalmakat, sérüléseket okozva múlik el. Márpedig ha szeretem a másikat, hogy lehetnék képes ilyen kínt okozni neki? Felettébb antagonisztikus ellentét (...)
Aki viszont a szerelmét, vágyódó rajongását képes kiegészíteni ezzel a féltő, figyelő, empatikus, elemző, „lehűtött fejű" hozzáállással, az egy sokkal gazdagabb, tartósabb szerelmet kap kézhez: a szeretettel vegyes szerelmet. (...)
A belénk villanó szerelem tehát fontos vágy, jelzés, mely indítógombja lehet egy sokkal nagyobb értékű élménynek. Nem szabad lebecsülni de túlértékelése is komoly tévedésekhez vezethet. Kezeljük helyén és örüljünk, ha betoppan az életünkbe, mert ritka adomány, és nagy lehetőség előjele, mellyel okos ember bölcsen igyekszik bánni."
(Szabó Péter)
Ima a kedvesért
Tudod Uram, már mily régen várom...
Hányszor álmodtam róla, hányszor képzelődtem.
Sőt felismerni véltem ebben is, abban is, aztán kiderült,
hogy délibábok voltak.
Te vagy a mi Teremtőnk, aki férfinak és nőnek teremtettél minket.
Mutasd meg, kérlek, kit alkottál nekem, ki a másik felem, kivel lesz boldog az életem!
Vezess minket a találkozásig, adj jelet mosolyában, a szavaiban, a gesztusaiban, amelyekből tudni fogom, hogy Te küldted őt nekem.
Kérlek, akkor, amikor általában minden ember rózsaszínű ködbe burkolózik, adj belém értelmet, akaratot, felelősségtudatot, bizalmat, hűséget, ragaszkodást és igaz szeretetet.
Add, hogy benne Reád ismerjek! Amen.
(P.I.)
(Az egyetemisták imakönyvéből)
Szerelmesek imája
Ilyen helyzetben ritkán van az ember. Egyszerre izgató, nyugtató, felemelő és mélységek fölött vezető. Legszívesebben csak egymáshoz szólnánk, nem akarunk azonban elfeledni Téged, Urunk, aki úgy teremtettél meg minket, hogy ilyen erős vonzalommal forduljunk egymás felé. Köszönjük Neked ezt az érzést, ezt a térből és időből kiemelő "rózsaszínű ködöt"! Hasonló ez a tábor-hegyi megdicsőüléshez vagy az égő csipkebokorhoz: jó itt lennünk... lángol a testünk, a lelkünk...
Óvd, Urunk, szerelmünket a túlzásoktól, az elhamarkodottságtól, a türelmetlenségtől, az önzéstől! Meg ne feledkezzünk a legszebb pillanatok között sem hatalmas felelősségünkről! Óvj meg bennünket attól, hogy kiüresedjünk, hogy tönkremenjen a szeretetünk! Adj elénk lépésről lépésre teendőket, mások felé fordító küldetést, élményeket, amelyekbe kölcsönösen kapcsolódhatunk; add, hogy amíg egymás szemébe pillantunk, tudjunk közösen egy irányba is nézni: előre, Feléd, közös jövőnk, házasságunk, családunk jövője felé...
Add, hogy egymást akarjuk boldoggá tenni, még jobban megismerni, a nehézségeket együtt átélni, egymást segíteni, amiben a másik gyenge, abban erősnek maradni!
Áldd meg, Urunk szerelmünket, szeretetünket, odaadásunkat! Amen.
(P.I.)
(Az egyetemisták imakönyvéből)
"S a szeretet nem szűnik meg soha."(1Kor 13.8 - Szeretethimnusz)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése