(Kép forrása: Házasság Hete)Nem könnyű manapság olyan közismert és kedvelt személyiséget találni, aki harmonikus, boldog – sőt mi több: első… – házasságban él, s aki mindemellett a hitéről is őszintén mer beszélni a párjával együtt. A házasság hete programsorozat arcainak kiválasztása ezért évről évre komoly fejtörést okoz a szervezőknek. És – valljuk meg – nem kis nyomás nehezedik arra is, aki igent mond e nemes felkérésre, hiszen nyíltan vállalt boldogsága irigységet vagy kétkedést válthat ki az emberekből. Vajon hogyan vélekednek erről a kérdésről a rendezvény idei arcai?
– Mi futott át először a fejükben, amikor meghallották, hogy Önökre esett a választás? Könnyen mondtak igent?
– Gergő: Azt hiszem, nem vagyunk különleges család. Tíz éve vagyunk házasok, négy gyermekünk van, igyekszünk megélni katolikus hitünket, helytállni a mindennapokban. Sok ilyen család van még rajtunk kívül. Bizonyára többen vannak, akik nálunk hitelesebben, szebben, lelkesítőbben tudnak tanúságot tenni arról az útról, amelyen járnak. Azt hiszem, egyetlen oka van annak, hogy közülük idén ránk esett a választás: az, hogy én látszom a tévében. Szóval a dilemma ez: semmivel sem vagyunk jobbak, „ügyesebbek” sok más, hozzánk hasonló házaspárnál, csak jobban látszunk másoknál. Nem „a” példa, legfeljebb egy példa vagyunk az ezen az úton járó családok közül.
– Margit: Olykor tényleg találkozunk irigységgel és kétkedéssel. Nem tudunk mást tenni, mint újra és újra elmondani: az, hogy jó házasságban élünk, csak kisebb részben a mi érdemünk. Isten kegyelme, a beléfogódzás akarata nélkül nekünk sem menne. És azt is tudjuk, hogy sokan vannak, akik – akár önhibájukon kívül is – másképp kénytelenek élni. Rengetegen vannak, akik emberfeletti küzdelmet folytatnak, hogy egyedül is képesek legyenek tisztességgel nevelni a gyermekeiket. Akadnak olyanok is, akiknek nem adatik meg a család, és erről sokan nem tehetnek. De mi csak azt tudjuk elmondani: eddig azt tapasztaltuk, hogy az út, amelyen mi is járunk, boldogságra vezet.
– Gergő: És persze azt is, hogy a hűség: érték. A felelősségvállalás: érték. Az elköteleződés: érték.
(...)
– Tudjuk jól: sok múlik azon, hogy milyenek a kezdetek. Önök ötévi ismeretség után esküdtek örök hűséget egymásnak. Manapság nem divat az ilyen hosszú együtt járás…
– Gergő: (...) Persze ez nem azt jelenti, hogy az esküvőnkre minden szempontból tökéletesen összecsiszolódtunk volna. Az azóta eltelt tíz esztendőben és most is folyamatosan alakulunk. Pontosabban: alakítjuk magunkat és a kapcsolatunkat. Mert nem szeretnénk, ha a közös életünk sodródás lenne. A házasságunk ápolása közös munka, méghozzá kemény munka. Ráadásul nem csak kettőnk munkája: biztos vagyok abban, hogy Isten megtartó kegyelme nélkül hiába erőlködnénk. Nap mint nap dolgozunk azon, hogy a kapcsolatunk élő maradjon. Vannak, akik varázsszernek gondolják a házasságot, amitől még az is működni fog, ami korábban nem működött. Pedig ha korábban nem alakítottunk ki beszélgetési, közös imádkozási gyakorlatot, ha nincsenek jól működő konfliktusmegoldó stratégiáink, akkor erre később sokkal több energiát kell fordítanunk – pedig most már másra kell ez az energia. A mindennapi közös életre, a gyerekekre… Márpedig nem mindegy, hogy az energiáinkat szolgálatra fordítjuk, vagy elviszik a mindennapos apró-cseprő helyzetek.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése