K.A.-nak köszönöm, hogy megosztotta velem az előadás jegyzetét.
Dr. Tóth Pál: A család mint a társadalmi megújulás forrása
(Insituto Universitario Sophia – Loppiano (Firenze)
Az előadó olyan szerveződések létrehívója és éltetője, mint a Családanimátor képző központ. Munkája során és előadásaival tevékenyen kíván hozzájárulni ahhoz, hogy mind szélesebb körök figyeljenek fel a családra, az egyik legfontosabb társadalmi intézményre, s felkeltse a szeretetet és a felelősséget a társadalom tagjaiban a család iránt.
Szabadegyetem
Diagnózis
· Böckenförde-tézis: a modern társadalom olyan elveken alapul (szolidaritás, tolerancia, szabadság, stb.), melyeket önmaga nem képes fenntartani; ezért van szüksége különböző intézményekre (pl. egyház)
Wikipedia
· Kérdés tehát, hogy hogyan járulhat hozzá a család a modern liberális és szekuláris jogállam hatékonyabb működéséhez?
· A válasz egyik komponense az a felismerés, hogy a család a nehézségek ellenére nevel, értékeket közvetít.
· Gyakran felmerülő kérdés továbbá, hogy a család mára kiürült, szerepét és jelentőségét vesztette intézmény csupán?
· Erre enged következtetni a tény, hogy „semmi érdekes dolog nem történik” a családban. Ez azt jelenti, hogy sem a tudás átadása, sem a munka nem közös, családi tevékenység többé. S a művészettel, a kultúrával való találkozás sem otthon, vagy családi kereteken belül történik, mint történt egykor, például a szalonok falai között. A művészetek és a kultúra ma már egyre inkább szolgáltatás és termék, de emellett bíztató, hogy újra jelentkezik az igény a családias hangulatú kamra-színházak, író-olvasótalálkozók, stb. nyújtotta kulturális élményekre.
· A közhellyel ellentétben, miszerint a család mint intézmény válságban van, inkább azt lehet mondani, hogy ha válságban nem is, de minden estre meglehetősen nehéz helyzetben van.
Az ember és a probléma
· Az ember cselekedeteiben célorientált.
· Erős a problémamegoldó késztetése. A problémamegoldás alapvetően közösségi tevékenység, történjen az a) csoportosan, vagy b) egyedül, de a csoporttal a háttérben.
· Úgy tűnik, hogy az emberi elme infrastruktúrája a kölcsönösségre épül. A látszat ellenére nem feltétlenül áll az a tézis, hogy önző ösztönökkel jövünk világra, s csupán a szocializáció során válunk társas lénnyé. (Erre következtethetünk a majmok, vagy a csecsemők társas gesztusainak megfigyeléséből!) Az emberben kell lennie egy veleszületett mentális beállítódásnak a segítségkérésre- és nyújtásra.
· Kapacitásfejlesztés (Martha Nussbaumn)
Wikipedia
Az emberi kibontakozás 10 területe! (élet; egészség; érzelmek; játék; gondolkodás és képzelet; stb.)
· A baj az, hogy a korábbi családi minták ma már nem működnek, nem használhatóak minden területen.
· Empowermnet – társas fejlesztés à Családi epowerment
Célja és feladata: segíteni a probléma felismerését, éltetni a megoldásba vetett hitet, hozzásegíteni a házastársakat, családokat a probléma megoldásához szükséges előfeltételek (körülmények) megteremtéséhez, megszerzéséhez és segíteni a megoldás kidolgozását.
· Alapelvek e munka során:
1.) házaspár – család autonómiája (képes vagy megoldani a saját problémádat!)
2.) belső felkészültség (ehhez egymás felé kell fordulni!)
3.) külső felkészültség (mások (rokonok, barátok) javaslatainak, tanácsainak beépítése a saját megoldásodba)
4.) mások felismeréseinek és tudásának átadása, illetve átvétele (ezért jelentős a különböző közösségek szerepe!)
A család mint a problémakezelés terepe
· Családvilág (~> életvilágà fenomenológiai term.tech.)
Minden családnak vannak rá jellemző, sajátos probléma-megoldási stratégiái, melyek páronként kialakuló/kialakítandó eljárások a nehéz helyzetek kezelésére.
A Családvilág komponensei:
1.) belső kapcsolatok kommunikációja
2.) külső kapcsolatok kommunikációja (rokon, barát, közösség)
3.) gazdálkodás
4.) értékrendszer
5.) egészség (testápolás, sport, stb.)
7.) médiahasználat
Stb.
· Az nyilvánvaló, hogy nagyszüleink mintái, stratégiái bizonyos területeken szükségszerűen csődöt mondanak, de miért is baj ez? à Azért mert az ember evolúciósan gátolva van a gyors változásra adható adaptációs válaszokban. Emiatt aztán a családdal kapcsolatban funkcióvesztés figyelhető meg, melynek során fogyasztási közösséggé válik, teremtő, termelő helyett.
· Az uralkodó értékrend tekintetében nagy különbség mutatkozik a világ különböző pontjai között. Durva közelítéssel azt mondhatjuk, hogy míg az európai kultúrák individuálisak, addig az afrikai, ázsiai kultúrák kollektívek. Az európai kultúrák hatalmas vívmányának tartjuk az individuális szabadságjogokat, s nem kérdőjelezzük meg azokat, például a kölcsönösség mentén. Az afrikai, ázsiai kultúrák középpontjában ezzel szemben közösségi kötelezettségek, szakrális értékrend állnak. E két szélsőség között talán valahol félúton van a Kölcsönösségi paradigma.
· Kölcsönösségi paradigma: lehetnek a családon belül eltérő szerepek és eltérő tapasztalatok (pl. a generációk közt), de ha mindenkit egyenlő méltóság illet meg, akkor létrejöhet az együttműködés, a kölcsönösség, melyben megvalósul egymás segítése, a (szellemi és anyagi) javak megosztása és az információcsere, azaz a kommunikáció.
· A családvilág fejlesztése olyan egyszerű lépésekkel valósítható meg, mint például a:
kreatív kommunikáció: ma sok helyütt jellemző a családi kommunikációra, hogy az rutinszerű, cselekvéskísérő, mintegy mellékes, inkább spontán a témák alakulása és kevés benne a tudatosság. Abban a helyzetben, amikor a korábbi minták nem működnek (jól), különösen is fontos lehet a kommunikáció konstitutív szerepének kialakítása; vagyis az, hogy a házastársak között legyen folytonos, direkt, tervezett kommunikáció is! Az együtt járás elején olyan sok megbeszélni valója akad egy párnak, ez később alábbhagy, de fontos, hogy hasonlóan élénk legyen a kommunikáció később is.
tervezett kommunikáció: jusson idő a pár lelki beszélgetésére, családi kupaktanácsokra, stb.
· Egy konkrét példa az intézményesített kommunikáció problémamegoldó szerepére a családi pénzkezelés esetében:
A hagyományos minta, mely azt mondja, a „férj keres- a nő beoszt”, ma már nem feltétlenül tartható. A közösségi minta ez esetben az egyezség kialakítását kívánja meg. Ez többszörösen is megéri, mert kiegyensúlyozottabb pénzgazdálkodást és kevesebb feszültséget eredményez. A korábbi minta szülő-gyerek szereposztása a „Te csak tanulj!”, nem biztos, hogy tényleg megkíméli a gyermeket az anyagiak okozta frusztrációtól. A közösségi minta ez esetben azt mondja: „Gyere te is!”, vagyis légy partner. Így a gyermek fokozatosan, mindig a maga értelmi szintjének megfelelő mértékben bevonódik és beavatódik a pénzügyek kezelésébe.
Nem mindegy, hogy hol és hogyan beszélünk pénzügyeinkről. Nem jó, ha spontán, a helyzettől diktálva a bevásárlás közben kerülnek elő a problémák. Szervezzük meg a családi kupaktanácsot, hogy lehetőség nyíljék a közös értékek és elvek, a fontossági sorrendek kialakítására.
· Ne legyenek illúzióink! Fontos tudatosítani, hogy a házasság, a családi létforma egy közös fejlődési projekt, melynek különböző szakaszai, szintjei vannak. A növekedés azt jelenti, hogy előrébb jutunk ezeken a szinteken. Márpedig minden növekedés nehézségekkel jár, és ez normális! Azért kell a krízisekre, problémákra stratégiát kidolgozni, és nem elszaladni előlük, válásba menekülni, mert ezáltal a kapcsolat és mi magunk is új szintre juthatunk. Ez a növekedés a családban, ez a fejlődés.