"... »Aranyad tilos kivinni!«
szólna ott a vámos rám.
»Tömjéned meg, ami csak van,
az mind kell, az itteni
hazai hatalmak fényét
méltón dicsőíteni.«
Százszor megállítanának, -
örülnék, ha átcsuszom:
arany nélkül, tömjén nélkül
érnék hozzád, Jézusom!
Jaj és mire odaérnék,
hova a csillag vezet,
te már függnél a kereszten
és a lábad csupa seb,
s ahelyett hogy bölcsőd köré
szórjak tömjént, aranyat,
megmaradt szegény mirrhámmal
keserüszagu mirrhámmal
kenném véres lábadat."
Ghymes - Új esztendő
A KISFIÚ ÉS A BETLEHEMI JÁSZOL
A kisfiú nagypapáját látogatta meg. Fafaragó volt az öreg. Éppen egy kis Betlehemen dolgozott. Már jó sok szereplő sorakozott készen az asztalon, mikor a kisfiú megérkezett. Odakönyökölt az asztalra, két tenyerére támasztotta fejét.
Hirtelen a kis Betlehem alakjai közt érezte magát. Mintha belülről mozgatná valami - belépett az istállóba a kis játékfigurákkal együtt...
Amint az istállóba belépett, rátekintett a jászolban fekvő Gyermekre - és a Gyermek visszanézett rá...
Ekkor hirtelen ijedtség fogta el a kisfiút. Könny szökött a szemébe.
- Mi bajod? Miért sírsz? - kérdezte a Krisztus-gyermek.
Szipogva válaszolta a kisfiú:
- Mert semmi ajándékot nem hoztam számodra.
- Pedig szívesen elfogadnék tőled valamit! - szólt a jászolból a Gyermek.
Erre a kisfiú nagyon fellelkesedett: - Mindenem neked adom, amim csak van: kisvasútomat, festőkészletemet, az új biciklimet!
- Tulajdonképpen - mondta a Kisjézus - valami mást szeretnék kérni tőled: három dolgot.
Szívesen, - vágta rá a kisfiú - de hát mit?
- Add nekem az utolsó házi feladatodat!
A kisfiú elpirult és lehorgasztotta fejét. Olyan közel bújt a Kisjézushoz, hogy amit mond, senki meg ne hallhassa - és ezt suttogta: - Elégtelent kaptam rá!
- Ezért kell nekem! - mondta a Kisjézus. Mindig hozzám hozd el, ami elégtelenre sikerült.
- És aztán - folytatta a Kisjézus - azt szeretném, ha nekem adnád a tejes bögrédet!
- De épp ma törtem össze! - sopánkodott a kisfiú.
- Éppen ezért akarom, hogy nekem add! - szólt a jászolban fekvő Gyermek. Hozz el mindent nekem, ami az életedben összetört. Én majd éppé teszem.
- Harmadjára - szólt a Kisjézus - a válaszodat szeretném, amelyet édesanyádnak adtál, mikor megkérdezte, hogyan tört el a tejes bögre.
Ekkor a kisfiú elkezdett sírni. Zokogva mondta: - Édesanyámnak azt mondtam: elejtettem a bögrét. De ez hazugság. Mérgemben vágtam a földhöz.
- Látod - szólt a Kisjézus - éppen ezért akarom a válaszodat is. Hozz el mindent nekem, ami rossz az életedben: hazugságaidat, durcáskodásaidat, bűneidet... Újra meg újra meg akarom bocsátani hibáidat. Kézen akarlak fogni és az utat mutatni neked.
És a Kisjézus a kisfiúra nevetett... És az csak nézett és hallgatott és csodálkozott...
(Forrás)
Sillye Jenő : Múlnak az évek
Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már,
lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár.
//: Utazunk, érkezünk, találkozunk
és búcsúzunk, egy boldogabb
világról álmodunk. ://
Békesség Istene adj békét minden nap nekünk,
Vigasztaló, élj mindig, minden nap velünk.
//: Szerető, jó Atyánk országod
köztünk jöjjön el, Szent
Templomod szívünkben építsd
fel! ://
Szeretet fénye, lángja áradjon ránk,
ne szűnjön kérni az Istent a szívünk, a szánk.
//: Jöjjön a földre igazi béke! ://
Imából, áldozatból országok, népek között,
az emberek között, lélek és lélek között az ég és föld között.
Jöjjön már végre igazi béke!
Jöjjön a földre igazi béke!
Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már,
lehull a hó, de tudjuk eljön majd a nyár.
//: Utazunk, érkezünk, találkozunk
és búcsúzunk, egy boldogabb
világról álmodunk. ://
(Forrás: zeneszöveg.hu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése