Három vándor egyazon úton haladt előre.
Az első útja közben meglátott egy göcsörtös fadarabot. Ránézett. – Milyen szép virágos faág! – mondta. Felvette, hazavitte, vázába tette, s az ág másnapra kivirágzott.
A második vándor is meglátta ugyanezt a fadarabot. Ránézett. – Milyen jó, erős fa! Jó lesz társnak számomra az úton. – Felvette, s azzal járt élete végéig.
A harmadik vándor is arra járt. Ránézett a fadarabra, elborzadt láttán. – Milyen ronda kígyó! – Feléje nyúlt, s az megmarta; holtan esett össze.
Mindegyikünk azzá válik a másik számára, aminek látják, s ez fordítva is igaz.
Adja meg nekünk szerető Istenünk, hogy mindenkiben felfedezzük az Ő arcát, s azzá válhasson a másik, amilyennek Isten arca elrejtve van benne.
"Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod."
(Fodor Ákos: Metaoptika)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése