Személyiségfejlődés

Számomra nagyon kedves történet egyik első kedvenc könyvemből, John Powell-nek a Miért félek attól, aki vagyok? (Szempontok a személyiség fejlődéséhez) című könyvéből:

A fejlett emberi személy maga cselekszik, nem csupán reagál az eseményekre.

Sydney Harris, az ismert újságíró, a következőt mesélte barátjáról,
akit elkísért az újságoshoz: az illető udvariasan köszöntötte az
újságárust, ám viszonzásul nyers, udvariatlan kiszolgálásban volt
része.
Magához véve a feléje hajított újságot, Harris barátja udvariasan
mosolygott, majd kellemes hétvégét kívánt az árusnak.
Amint továbbmentek az utcán, az újságíró megkérdezte társát:

"Mindig ilyen durva szokott lenni veled?"

"Sajnos igen."

"S te mindig ilyen udvarias és barátságos vagy vele?"

"Igen."

"De miért vagy vele ilyen kedves, ha ő mindig ennyire barátságtalan?"

"Mert nem akarom, hogy ő döntse el helyettem, hogy hogyan viselkedjem."

Mindez azt sugallja, hogy a "teljes emberségű" személyek tudnak önmaguk lenni: nem hajladoznak mindenfajta széltől, nincsenek kiszolgáltatva mások kicsinyességének, középszerűségének, türelmetlenségének és indulatainak. Nem a környezetük alakítja őket, inkább ők alakítják át a környezetüket.

Legtöbben, sajnos, a szélnek és a hullámoknak kiszolgáltatottan sodródó csónaknak érezzük magunkat. Nincs kapaszkodónak, amikor tombol a szél és háborog a tenger. Ilyeneket mondunk: "úgy feldühített". "Kihozott a sodromból." "Szörnyen zavarba ejtett a megjegyzése." "Az ilyen időtől mindig depressziós leszek." "Szörnyen untat a munkám." "A puszta látványa elszomorít."

Igaz, hogy az említett dolgok hatnak rám és érzelmeimre. Nincs mit mondanom a haragomról, a depressziómról, a szomorúságomról és így tovább. És mint bárki más, mi is megnyugszunk abban, hogy másokat, a körülményeket vagy a balszerencsét hibáztatjuk. Az egészen élő személy tudja, hogy - amint Shakespeare Julius Caesar című drámájában Cassius mondja - "Nem csillagainkban, Brutus, a hiba, hanem magunkban..." Meg kell tanulnunk, hogy fölébe lehet emelkedni a napi csatározásoknak, amelyek sokunkat fojtogatnak és megvakítanak. Pontosan ez az, amit személyiségünk fejlődése elvár tőlünk.

- - - - - - - - - - -

... jó lenne, ha ebből egy picit meg tudnék valósítani, hogy érzékelem a környezetet, "hat rám és érzelmeimre", de fölébe tudjak emelkedni, "én alakítsam át a környezetem", ne legyek kiszolgáltatva mások türelmetlenségeinek, indulatának, negatív hozzáállásának...

Nagyon jó könyv! Ajánlom. :-)

Egy másik könyvéből....

"A boldogság olyan, mint a pillangó.
Minél jobban futsz utána, annál messzebbre röpül.
De ha figyelmedet más dolgok felé fordítod,
Jön, és lágyan a válladra ül."

(John Powell: A tartós szeretet titka c. könyvből)