II. János Pál pápa: A Szentlélek ajándékai

II. János Pál pápa elmélkedései a Szentlélek ajándékairól

A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a Magasságból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fennséges ismeretében.

Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz.

A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében, az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így beleláthat a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra.

Az értelem, vagyis az intellektus szó a latin „intus legere” kifejezésből ered, ami azt jelenti, beleolvasni valamibe, vagyis valaminek a lényegébe hatolni, teljes mélységében megérteni.

A Szentlélek fénye, miközben tökéletesíti az isteni dolgok megértését, egyre világosabbá és mélyrehatóbbá teszi tekintetünket, amellyel az emberi dolgokat szemléljük. Neki köszönhetően jobban látjuk a teremtett világba beleírt isteni jeleket. Felfedezzük, hogy az események mögött, amelyek átszövik az emberi történelmet, nem csupán földi indítékok állnak. És végül eljutunk addig, hogy úgy gondolkodunk a jelenünkről és a jövőnkről, mint a próféták: ezek az idők jelei, ezek Isten jelei!

A tudomány segítségével az ember felfedezi a teremtés teológiai értelmét, és a dolgokban Isten, vagyis az igazság, a szépség és a végtelen szeretet, bár valós és igaz, mégis korlátozott megnyilvánulását látja.

A tudomány által megvilágosodott ember megérti azt a végtelen távolságot, amely a teremtett dolgokat elválasztja Teremtőjüktől; felismeri korlátozottságukat, és a bennük rejlő veszélyt, ha bűnös módon, rosszra használják őket. Az ember szomorúan döbben rá gyarlóságára. Ezután sokkal nagyobb lendülettel és bizalommal fordul afelé, aki egyedül képes oltani gyötrő szomját a végtelen után.

A ma embere a válság számos jelével és az igazi értékek körüli általános bizonytalansággal szembesülve óriási szükségét érzi annak, amit a lelkiismeret helyreállításának szoktak nevezni. Szükségét érezzük annak, hogy semlegesítsünk azokat a romboló hatásokat, amelyek rátelepszenek a szenvedélyek dúlta emberi lélekre, s helyükre egészséges, pozitív gondolatokat ültessünk.

Az erkölcsi megújulásra való törekvésben az Egyháznak élen kell járnia.
A jótanács ajándéka úgy működik az ember lelkiismeretében, mint egy friss szellő: megsúgja neki, mi szabad, mi illő, mi a leginkább érdemes a lélek számára. Így lesz a lelkiismeret az az ép szem, amelyről az evangélium beszél (Mt 6,22).


Korunkban oly sokan magasztalják a testi erőt, hogy akár az erőszak legszélsőségesebb megnyilvánulásait is elfogadják. Valójában az ember saját gyengeségét tapasztalja meg minden nap, különösen a lelkiek és az erkölcs terén, amikor enged belső szenvedélyeinek, környezete nyomásának.

Azért, hogy ezeknek a hatásoknak ellen tudjunk állni, szükségünk van az erősség erényére, amely a négy sarkalatos erény egyike. Az erősség annak az erénye, aki nem köt kompromisszumot kötelessége teljesítésében.
Ennek az erénynek kevés hely jut abban a társadalomban, amelyben az engedmények és az egyezkedések gyakorlata, a visszaélés és a keménység uralja a gazdasági, társadalmi és politikai kapcsolatokat. A félénkség és az agresszivitás az erősség hiányának két formája, amelyekkel gyakran találkozunk az emberek magatartásában, és szomorúan tapasztaljuk, hogy aki gyönge és alázatos a hatalmasokkal szemben, arcátlan és hatalmaskodó a védtelenekkel.
Az erősség erkölcsi erényének ma talán nagyobb szüksége van a Szentlélek támogatására, mint eddig bármikor.



A jámborság ajándékával a Szentlélek a testvérek iránti szeretet képességét újítja meg a hívőben, szívét Krisztus Szívének szelídségében részesíti.

A jámborság ajándéka kioltja a szívben a feszültség és a megosztottság izzó tűzfészkeit: a keserűséget, a haragot, a türelmetlenséget; s helyettük a megértés, a türelem, a megbocsátás érzéseit táplálja. Ebben az ajándékban gyökerezik az az új emberi közösség, amely a szeretet kultúráján alapul.



A Szentírás azt mondja: „a bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Zs 111[110],10; Péld 1,7). De miféle félelemről van itt szó? Bizonyára nem az „Istentől való félelemről”, amely arra késztet, hogy meneküljünk gondolatától, emlékétől, mint olyasvalakitől, akinek személye felzaklat és nyugtalanít.

A Lélek ajándékozta félelem valódi jelentése nem a gyáva félelem.

A hívő ember „bűnbánó lélekkel” és „töredelmes szívvel” (vö. Zs 51[50],19) áll Isten elé, jól tudva, hogy „félve–remegve” kell munkálnia üdvösségét (Fil 2,12). Ez azonban nem irracionális félelmet, hanem felelősségérzetet és a törvényhez való hűséget jelent.

A képek forrása: lava.nationalgeographic.com (Maria Stenzel,James P. Blair), further.sourceforge.net, adayinthelife.altervista.org, www.urbin.net, www.marcosanti.it
(Forrás: Magyar Kurír)