Nem akarok hinni...

Johannes Langer
Nem akarok hinni...

Nem akarok hinni a cenzúra Istenében,
korlátozások, parancsok Urában,
a lelkem rejtett zugait kiforgató ádáz tekintetben.
De hinni akarok a sokféle szín egyetlen táncában:
egy véget nem érő örömünnepben.
Nem akarok hinni abban az Istenben,
aki elrabolja tőlünk a szerelmet,
aki tenyerét szánkra tapasztja, és tönkreteszi minden örömünket.
De hinni akarok abban az Istenben, aki
- túlcsordulván a boldogság szenvedélyétől -
gyönyörrel és gyöngédséggel teli testünket adta nekünk.
Nem akarok hinni a sarkos definíciók Istenében,
az örök titkot megfojtó skatulyákban.
De hinni akarom, hogy Isten érint meg általad;
az Ő közelségét érzem csókodban, mosolyodban.
Nem akarom hinni, hogy a szerelem önámítás,
hogy a barátságban bízni nem lehet,
hogy minden szó hazugság csupán.
De hinni akarom, hogy a boldogságot csak együtt érhetjük el -
a szeretet útján.
Nem akarok hinni az ököljogban, a fegyverek igazában,
a hatalmaskodók hatalmában.
De hinni akarok az új emberben, Isten saját álmában,
új mennyben és új földben, ahol otthonra lel az igazság.
Nem akarok hinni az öregkor könyörtelen magányában,
az ifjúkor bálványozásában,
egy felszínes világban.
De hinni akarom:
ahol emberek szeretik egymást,
ott Te közelítesz felénk csodálatos erőddel,
Uram.

(Forrás: SzePi)