Húsvét 5. vasárnapja

"Aki bennem marad" (Jn 15,1-8)

"Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud." (1Jn 3.20 - Igenaptár)

Az öreg bölcshöz egy gazdag üzletember a következő ajánlattal állított be egy reggelen: „Fizetek magának 10 ezer dollárt, ha három nap alatt megtanít az igazi bölcsességre. Szeretnék bölcs lenni, de több időm nincs a bölcsesség megszerzésére.” Az öreghez már sokféle ember érkezett korábban, akik a legkülönbözőbb ügyekben kérték ki tanácsát, de ilyen furcsa kéréssel még ő sem találkozott. A meglepődés vagy csodálkozás legkisebb jelét sem mutatva az válaszolta, hogy ehhez bizony egyetlen nap is elég, és még fizetni sem kell érte. Aztán még hozzátette, hogy akár rögtön el is kezdhetik a tanulást. Az üzletember persze csodálkozott a bölcs ajánlatán, de beleegyezett. Ekkor a bölcs felszólította, hogy vesse le zakóját és nyakkendőjét, szabaduljon meg cipőjétől és zoknijától, aztán álljon ki a zuhogó esőben a szabad ég alá és mindkét kezét tárja magasra az ég felé, s maradjon így, amíg ő azt nem mondja, hogy elég. A gazdag ember még jobban elcsodálkozott, de nem akarta elszalasztani a lehetőséget, ezért engedelmeskedett. Kiállt az esőre, karját az ég felé tárta, a bölcs öreg pedig elment. Percek alatt bőrig ázott, de nem bánta, ha ez a bölcsesség ára. Így állt egész nap, amíg estefelé visszajött a bölcs, s mondta neki, hogy most már beállhat a tető alá, majd megkérdezte tőle, hogy min járt az esze egész nap? Az üzletember ezt válaszolta:
„Először a munkámra gondoltam, amit a mai napon nem tudok elvégezni, utána meg a családomra, akikre kevés idő jut a munkám miatt. Aztán pedig arra gondoltam a zuhogó esőben, hogy én is csak egy szegény ember vagyok. Végül – miután itt álltam egész nap a szakadó esőben – úgy éreztem magam, mint aki teljesen megbolondult, mint egy igazi bolond”. Nagyon jó – kiáltott fel lelkesen a bölcs – az igazi bölcsesség egy ilyen felismeréssel kezdődik.
(Forrás: Napi evangélium)