"A tizennyolcadik levél figyelmeztet:
SZERETNEK
- CSAK NEM VESZED ÉSZRE!
Ha a tüdő nem kap levegőt, fuldoklik. Ha a szív nem kap elég szeretetet, szenved. Ady Endre versében írja: "Szeretném, hogyha szeretnének / S lennék valakié." Lehet, te másként érzed, mást írsz naplódba, mást mondasz barátodnak.
"Nem értenek meg."
"Meg se hallgatnak."
"Nem vesznek komolyan."
"Csak rám nincs idejük."
Mások a mondataid, de a szeretetéhség sír a szavaidból. Valóban nem szeretnek? Biztos vagy ebben?
Van eset, amikor az ember tiszta és elegendő levegő veszi körül, mégis fuldoklik. Nem kap a szervezetet elég levegőt, mert a tüdővel van baj. A légcső beteg. Pedig van elegendő levegő. Édesanyám, betegségénél fogva, gyakran fuldokolt. Akár hegyek között élt, akár tengerhez közel, akár az Alföldön. Bőven vette körül tiszta, friss levegő, de szervezete nem bírta magába fogadni. Fuldoklási rohamain úgy segített az orvos, hogy tanácsolta: "Lazítson, kedves néni, ne akarjon mindenáron, görcsös erőfeszítéssel levegőt kapni. Hagyja el magát, majd szervezetébe árad a levegő." Anyám úgy tett, amint az orvos tanácsolta. Bár tüdeje nem lett egészséges, levegőhöz jutott, mely éltette.
Előfordulhat bárkivel, hogy szeretet veszi körül, de nem érzi. Benne, a "vevőben" van hiba. (...)
A légszomj görcsbe rántja a testet. A szeretetszomj görcsbe szorítja a szívet. Mondom neked, mint anyámnak tanácsolta az orvos:
Kérlek, hagyd el magad, ne akard mindenáron, hogy szeressenek. Hagyd el magad egy kicsit,
hagyd el magad,
ne várj semmit senkitől,
figyelj,
telik az idő,
te szeress,
egy nap, két nap, egy hét,
és amint szívedből a görcsös akarás oldódik,
érezni kezded: szeretnek,
szeretnek!
És ez nem csoda. Lehet, semmi nem változik körülötted. Az emberek nem lesznek mások. Te változol. Ökölbe szorított kezedbe lehet virágot tenni? Görcsben vergődő lényedet érintheti szeretet? Szeress! Megnyílik a szíved. Csak a kinyílt szirmokba képes mézet csókolni a Nap. Csak a szeretetben megnyílt, bizalommal kitárult szívedbe talál be mások szeretete.
Próbáld meg. Érezni fogod.
Eszembe jut a nyár. Verőfénnyel, melegen süt a Nap. Aki siet, aki nem tárja testét a Napnak, bőre nem ihatja be sem a barnító fényét, sem melegét. Ám, aki napozik, elhagyja magát, átadja magát a Napnak...
Lazíts. Érezni fogod: szeretetben élsz."
(Mácz István: Élni vagy meghalni)
Jó könyv, ajánlom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése