A kommunikáció szintjei

„A szeretet megosztás, a megosztás kommunikáció.” (John Powell)

„Nem jó az embernek egyedül lennie.” (Ter 2,18)

„Jó az egyedüllét, ha van valaki, akinek időnként elmondhatjuk: jó az egyedüllét.” (svájci közmondás)

„Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod arcodat.” (József Attila)

A kommunikáció szintjei (John Powell: Miért félek attól, aki vagyok?):

1. szint: Sablonos beszélgetés
„A szomszéd elmenőben azt kérdezte, mint annyiszor már: hogy vagyok, mert tovább akart menni. Azt válaszoltam: köszönöm, jól, mert tovább akart menni, pedig nem voltam jól. Ha megáll, megmondom: nem vagyok jól, mint annyiszor már.” (Gyökössy Endre: Magunkról Magunknak)

Örkény István a groteszk eszközével:
Hogylétemről
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdezem hátrapillantva. - Azok a beleim.



„Nincs emberünk” (Jn 5,7)

„Vak dióként dióban zárva lenni
s törésre várni, beh megundorodtam.”
(Babits Mihály: A lírikus epilógja)

Tóth Árpád: Lélektől lélekig

Ó csillag mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól! itt a földi szívek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó jaj az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!”


2. szint: Híradás másokról.
„Gyakorlatilag semmit sem mutatunk meg önmagunkból, megelégszünk azzal, hogy elmondjuk másoknak, mit tett vagy mondott X. Y.”

„Nincs tehát mentség számodra, bárki légy, te ember, aki ítélkezel; mert azzal, hogy mást elítélsz, önmagadat ítéled el, hiszen te, aki ítélkezel, hasonlókat teszel.” (Róm 2,1)

Másoknak legnehezebben saját vétkeinket bocsátjuk meg. „A tisztáknak minden tiszta” írja Pál Titusznak (Tit 1,15)

Reményik Sándor: Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
(Forrás: SzePi)

3. szint: Saját gondolataim és véleményeim közlése (megbeszélés)
„Hajlandó vagyok vállalni a kockázatot, hogy elmondom neked néhány gondolatomat, megosztom veled a véleményemet és néhány döntésemet. … De mindezt szigorú cenzúrának vetem alá.”

4. szint: Érzéseim és érzelmeim
Ami leginkább megkülönböztet másoktól és csak rám jellemző, ami egyedülálló ismeretekhez juttat személyiségemről, az az érzéseim és érzelmeim (párbeszéd = önmagunk odaajándékozása).

„Ha gondolataimat mondom el neked, besorolom magam egyfajta nézet vezetői közé. Ha az érzéseimet mondom el, önmagamról beszélek.” (John Powell)

„Arra várni, hogy tökéletes biztosítékot kapjak a bizalomra, olyan, mint a következő kis történet. Egy édesanya mondta kisfia barátainak, mikor úszni hívták fiát: »Michael nem mehet a vízbe, amíg meg nem tanul úszni.« A bizalom megtanulásának egyetlen módja, hogy megbízunk másokban. A párbeszédhez döntésre van szükség: Bízni fogok benned!”

Az érzelmi nyíltság önmagában sohasem jelent ítéletet és ily módon is kell ezeket közölnünk („erőszakmentes kommunikáció”)

5. szint: A kommunikáció legfelső foka
„Minden mély és hiteles barátságnak, és különösen a házastársak közötti egységnek, a teljes nyitottságon és őszinteségen kell alapulnia. Teljes érzelmi és személyes közösség. Emberi körülmények között azonban képtelenek vagyunk ezt folytonosan megtapasztalni. Mégis lesznek olyan pillanatok, mikor a találkozás révén tökéletes kommunikáció jön létre. Ilyenkor a két fél szinte tökéletes empátiát fog érezni egymás iránt. Tudom, hogy a barátom minden reakciómat teljesen megosztja velem; boldogságom és bánatom tökéletesen megismétlődik őbenne.” (John Powell)

„Az egyetlen indíték, amelyből igazi párbeszéd származik, önmagunk megosztásának vágya.”

Gabriel Marcel szerint a szeretet lényege a „jelenlét és elérhetőség”.
„Szabadnak (elérhetőnek) kell lennem, hogy kilépjek magamból és önös aggodalmaimból, hogy teljesen átadjam magam, készen arra, hogy odafigyeljek és érdeklődést mutassak (jelenlét).”

„Életed legfontosabb pillanata a jelen pillanat,
legfontosabb embere, akivel most kell leülnöd beszélgetni.
Legfontosabb tette a szeretet.”
(Eckhar mester)

„Legyen minden ember gyors a hallásra, és késedelmes a szólásra…” (Jakab 1,19)

„A párbeszéd az a szeretetnek, mint testnek a vér. Amikor megáll a vér keringése, a test meghal. Amikor megszakad a párbeszéd, a szeretet meghal, és megszületik a megbántottság és a gyűlölet. De a párbeszéd életre tud kelteni, egy halott kapcsolatot. Valójában ez a párbeszéd csodája.”
Reuel Howe: The Miracle of Dialogue (A párbeszéd csodája)

Van párbeszéded környezeteddel?
Ha kapcsolatban vagy Istennel, az imádságod is párbeszéd, nem?